Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 4. szám - Zelei Miklós: Zombicsárdás
19 Az őstermészetbe a Magyar Dolgozók Pártjának utasítására avatkozott be itt a természetleigázás. Az ötvenes években kezdték a villákat központi használatra építeni. Rákosi Mátyásnak, Gerő Ernőnek, Farkas Mihálynak. Már nem tudtak beköltözni. Ezután zárt üdülő nyílt itt. Még a nyolcvanas évek internacionalista fényében is sütkéreztek a teraszokon afrikai és távol-keleti testvérállamok vezérei. Itt védett területen belül létezhetett az első titkár, a főtitkár, a miniszterelnök, az államelnök, a király, a királynő. A kapuban kettős sorompó, katonákkal. A kerítések mellett a fák, bokrok között járőrhaladás. Az idevezető hegyvidéki utcák torkolatában behajtani tilos táblák állítják meg a forgalmat. A célforgalommal indokolt esetben kivételt tesznek. A tiltótáblákkal védett utcákat medvék figyelik. 56-ban akartak először busát telepíteni a Balatonba. A szovjet exportügyi minisztérium tervbe vette, de a halminisztériumban a szállítás reggelén derült ki, hogy erre az évre nincs tervben külföldre busa. Az exportügyi minisztérium illetékes elvtársa nem egyeztetett a halminisztérium illetékes elvtársával. De testvérország! Szocsztran. Segíteni muszáj. És a medvegyártási minisztériumnak korlátlanul volt szabad kapacitása. Az Uráli Ipari Körzet Nyizsnyij Tagil-i medvegyárában terven felül készültek medvék. Tizenöt, de akár húsz medvezászlóaljat is bármikor le tudtak szállítani. Így kerültek uráli barna medvék a Balatonba. Azonban nem szerették ott. Azonnal partra szálltak, elárasztották az országot, felköltöztek Budára, Pestre, és mint szovjet állampolgárok a kormány szolgálatába álltak. Azóta ők őrzik a rezidenciához vezető budai utcákat is. Megakadályozzák, hogy bármely földi halandó bejusson oda, ahová neki tilos. Ma már a medvék is láthatatlanok. Csak a hangjuk hallatszik. A falakból. A járda alól. A fatörzsekből. Az esőből. Tenszádból is. A medvehang. Érződik a szaguk, amikor végre hazaérsz. És a nyomaik a legváratlanabb pillanatokban és helyeken. A hosszú folyosó végében, amikor meglátod, hogy ott valakit szétszaggattak. A középső kör középső termének ablakain a klímaberendezés hangtalanul ontja a szelet, hogy a vezérnek ne kelljen olyan hevesen kapkodnia utána. A terem közepén Leonyid Iljics Brezsnyev vörös, rövid bőrnadrágban, katonai, arany díszövvel, vörös bőrtrikóban és combig érő, vörös csizmában. Fölszáll, fején vijjogó szirénával a város fölött átröpül, ordítva beront, urááá, az első titkár irodájába, majd kitörnek, urááá, a Dunára néző, golyóálló ablakok, urááá! Bal kezében kalapács, urááá, jobb kezében sarló, urááá, átöleli galambocskámat, tubicámat, Jánosomat Kádáromat, urááá. Kattan a vörös bársonnyal bevont csuklóbilincs, a fekete, acél lábbilincs. A szájpecek! A szájpecek! A szájpecek! – Oj, oj, oj – nyilatkozza Kádár az MTI-nek. – Urááá! Ötágú vörös csillag a szemtakaró. A nyakpánt rögzítőgyűrűje titán.
