Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 3. szám - Rejtvényfejtés (Kabdebó Lóránt életműinterjúja Utassy Józseffel 1985-ből)
52 Mit mondjak még? A tanárainkról? Végtelenül imádtam Czine Mihályt, mert ő hozta be Nagy Lászlót közénk a stúdiumára, amikor megjelent a Himnusz minden időben . Emlékszem, Kiss Benedek írta a szakdolgozatot ebből a kötetből, és nagyon szép összejövetel volt. Ez volt az első személyes találkozásom Nagy Lászlóval, és egy pillanat alatt meg tudtam nemcsak szeretni, hanem egyenesen rajongtam érte, szóval annyira imádtam. Koczkás Sándor, ő vette át az alkotókör vezetését, nagyon nagy segítség volt számunkra, fiatal írók-költők számára, egész addig, amíg meg nem jelent a Tiszta szívvel, aztán be nem zúzták, és le nem váltották, amikor aztán Török Endre vette át a velünk való foglalkozást. Őt is nagyon szerettük, az orosz irodalom stúdiumát, az valami csodálatos volt, egyenesen gépbe lehetett volna írni, olyan gyönyörű szépen, átgondoltan és koncentráltan fogalmazott. És aki most a nagy sztár, ahogy hallom, az egyetemen, hát én már akkor szerettem, akkor még nem volt ilyen nagy sztár, Németh G. Béla, őnála újságírás-történetre jártam, ahol A Héttel kezdtük az ismerkedést. És aztán így tovább, Ambrusig meg Péterfyig stb., szóval stílusgyakorlatokat csináltunk, elemeztünk, kérlek szépen. Hát én már akkor is szerettem, és nem véletlen, hogy most ő a legnépszerűbb tanár, mert tényleg annyira áttekintő és elemzőkészséggel megáldott ember, annyira szuggesztív is, hogy nem tudtunk nem rá figyelni. Azért nem sorolok több tanárt, mert nekik megvolt ugyan a tudásuk, viszont rettenetesen unalmas órákat tartottak, úgyhogy elaludtunk, meg mentünk moziba meg mindenhova. Volt még a legszárazabbnak kikiáltott tantárgyunknál, a nyelvtannál egy tanárom, akit nagyon szerettem, imádtam szintén, Antal László volt, aki a nyelvészetet adta le nekünk, és valami csodálatos volt. Hát, szóval annyira élményszerűen én még soha életemben nem tudtam vizsgázni, mint nála. Tudod, ez olyan volt, hogy látszólag mintha semmi se történne, holott a mélyben olyan dolgok kavarognak, hogy az ember érezte, hogy a sodrás viszi a lábát maga alól. Szóval nagyon szerettem, és imádtam ezt az embert. – Milyen folyóiratokban vagy folyóirat-kísérletekben voltál benne az egyetemen? – Ahogy fölkerültem ’61 őszén, volt egy csoportosulás, aminek a vezetője Tolnai Gábor volt. Idetartozott Varga Lajos Márton, Gereben Ferenc, aztán még többen, nem emlékszem most annyira a nevekre, de azt tudom, hogy havonta egyszer-kétszer találkoztunk, és elhatároztuk, hogy kiadunk egy általunk gépelt, stencilezett példányt, aminek Mozdulók lesz a neve. – Mozdulók? – Mozdulók . Azt hiszem, ez a Tolnai tanár úrnak volt az ötlete. – Hogy jöttetek össze, milyen alapon? – Varga Lajos Mártonnak a barátja szólt, hogy menjek le, van a Róbert Károly körúton egy ilyen társaság. – Miért a Róbert Károly körúton jöttetek össze? Pontosítsunk, mi volt ott? – Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarának volt ott is egy kollégiuma. Varga Lajos Mártonék ott találkoztak Tolnai Gábor tanár úr vezetésével. – És hány számotok jelent meg? – Azt hiszem, hogy egy vagy kettő. De inkább minthogyha csak egy jelent volna meg. Hanem emlékszem, a Modern étteremben is találkoztunk, ott is mesélt akkor épp Radnótiról gyönyörű szép dolgokat a tanár úr. Aztán föloszlatták, mert akkor nem jó szemmel nézték még ezt a fajta megmozdulást. Tanár úr is levette a kezét rólunk, mert
