Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 3. szám - Rejtvényfejtés (Kabdebó Lóránt életműinterjúja Utassy Józseffel 1985-ből)
40 – Ez már akkor általános iskola volt? Te is már az ötödikkel folytattad? – ’54-ben végeztem el már az általános iskolát Tarnaleleszen, és Egerbe kerültem a Dobó István Gimnáziumba. – Maradjunk még Erzsébeten és Leleszen. Ebből az iskoláskorodból van-e valami, ami meg- határozott téged? – Az elemit nagyon rosszul kezdtem, viszont negyedikes koromban már jeles, kitűnő tanuló voltam, és ugyanez volt ötödikben, hatodikban is, sőt ötödéves koromban elvittek üdülni, úgy mondták, hogy megyek a Balatonhoz. Hú, boldog voltam, rettenetesen. Ez ’51-ben volt, azt hiszem. ’51–’52-ben. És Egerben aztán eltérítették az utunkat, mert Tóalmásra vittek. Ilyen nagy csalódás már régen ért engemet, mint akkor. Tóalmáson állandóan a téesznek a hagymáját szedtük, helyesebben tiportuk össze. – Tehát dolgoztattak üdülés helyett. – Ez lett az én Balatonomból. Ide kapcsolódik egy közös ismerősünk. Emlékszel, ’72- ben (még betegségem előtt voltunk), Miskolcon, az irodalmi esten találkoztunk Radó… – …Andrással. – Vele együtt „nyaraltam”, sőt egy szobában is voltam, azt hiszem, ő volt a szobafőnök. – És még a miskolci szerzői esteden is emlékeztél rá? – Nagyon jó arcmemóriám van, de névmemóriám már nincs. András, igen. Arcmemóriám az tényleg kitűnő, és rá meg nagyon emlékeztem, mert végtelenül művelt fiú volt, és szimpatikus ember, meg kicsi volt ő is, mint én, nagyon szerettem. – Ő meg Gyöngyösön, gyerekkorában nekem volt szomszédom. És a Balatont végül is mikor láttad meg? – A Balatont aztán nagyon-nagyon későn láttam meg, csak harmadikos gimista koromban. Akkor összebarátkoztunk hárman, egy verpeléti fiú, Kerecsendi Bill, mert így hívtuk, aztán az istenmezei tanító fia, Albach Lóránt, meg én, elmentünk dolgozni a Balatonhoz. De nem volt címünk se, gondoltuk, hogy majd krampácsolunk, vagy valahova kerülünk. Végül, mivel aztán szerszámunk sem akadt, kikötöttünk a nagyberki állami gazdaság irodáján. 1985. február 28-án, délelőtt – Jóskám, ott hagytuk abba, hogy Eger. Hogy kerültél te Egerbe? – Eger jelentette számomra a nagyvilágot, de így, ahogy mondom, ez teljesen komolyan értendő. Egyszer, általános iskolás koromban a szememmel megbetegedtem, és bent feküdtem a kórházban … – Melyikben? – A Szent Vince Kórházban. – Tehát az, ami ott a Széchenyi utcánál, a gimnáziumok mellett van. – …ott voltam a szemészeten. Nagyon fájt a fejem abban az időben, és nem tudták, hogy mi bajom van, aztán végül kiderült, hogy a szememen keresztül van probléma. Hozzám a legközelebb eső nagyváros, ahol gimnázium van, az Eger. Eger 30 km-re van a falumtól, a másik Ózd, az 28 km-re.
