Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 3. szám - Nyerges Gábor Ádám: Detonációközeli állapot

27

is, ki tudja, lehet, hogy csupa volt ügynököt találnánk, ha egyszer kiderülne az

igazság, lám, az előző miniszterelnök is ügynök volt, de ő dé kétszázkilenc, nem

háromperhárom, de persze, ez már csak a bizonyítvány magyarázása, de a tanár

úr ezen a ponton nem akarta részletezni, mert „nehogy majd aztán azt mondhassák rá, hogy politizál az órán”, és itt váratlanul elnevette magát röviden, és

visszatért az oroszokhoz, akik a bolsevikek, ami többséget jelent, de igazából

ők voltak a kisebbség, a mensevikek pedig, ami meg kisebbséget jelent, voltak

a többség, aminek fontos szerepe volt a nem októberi nem szocialista nem forradalom esetében, amikor az Auróra, ami nem lőtt, azért dehogynem lőtt, és

aminek az évfordulóját a tanár úrék generációjának, meg még úgy általában a

rendszerváltás előtt, meg kellett ünnepelni, és persze, tette hozzá a tanár úr, ha

azokon a bizonyos „legfelsőbb szinteken” múlna, akkor még most is ünnepelni

kéne november hetedikén, de, csapott a szájára kis kacsintás kíséretében, hát

épp most fogadta meg, hogy nem akar politizálni, és a vörös terror, de közben

a fehér terror is, meg a Cseka, ami igazából a KGB, de ekkor még Cseka, illetve

aztán GPU és még számos neve volt, de ekkor még Cseka, és – és senki nem ért

jóformán semmit, és hát dióhéjban ezért is lenne szüksége a Pintér Katának a

Jakab füzetére, pláne, hogy ezek még csak az oroszok, akik szovjetek, de ekkor

még oroszok, de közben már szovjetek, miközben olyan, hogy szovjet, olyan

nép, meg olyan nemzet, hogy Szovjetunió, igazából nincs is, ekkor még nincs,

de amúgy sincs, mert az egy mesterséges, mondhatni, „természetellenes” dolog,

mint a Jugoszlávia volt, mert olyan sincs, hogy Jugoszlávia, hanem szlovénok,

szerbek, macedónok, horvátok meg ilyenek vannak, és ez is ugyanolyan mesterséges baromság (szájra ütés, kacsintás), mint a Szovjetunió, aztán meg is lett

a böjtje, mert a balkáni háború, ami borítékolható lett volna már akkor, amikor

ennyi különböző népet és fajtát, etnikumot és vallást és nyelvet egyetlen, nagy

országhatár és, ez fontos, nem létező, soha nem is létezett, „kamu nemzet” alá,

erőszakkal betereltek, de a tanár úr nem akart előreszaladni, na mindenesetre

Lenin, de nem is, mert előbb Trockij, aki fogságban, de hazatért, de elfogták, de

mégse, de mensevik volt, de szovjet elnök, mármint egy szovjetnek az elnöke,

mert a szovjet tanácsot jelent, és aztán Magyarországon majd ugyancsak forradalom, de az se forradalom, és ott is tanácsköztársaság, ami nem volt köztársaság, de térjünk vissza az oroszokhoz, akik szovjetek, de akkor még (épp) nem

azok, és Trockij, akit a puccs után elfogtak, de szabadon engedték, és aztán ő

vezette a forradalmi katonai bizottságot, de aztán bolsevik lett, és aztán majd a

baloldali ellenzék élére állt, de nem is állt, mert az csak „helyezkedés” volt, és a

párton belül diktátorsággal vádolta a Sztálint, pedig ’20 körül még épp ő volt a

demokrácia ellensége, és aztán még később kiegyezett Sztálinékkal, de igazából

mégsem, mert Sztálin ’26-ban például már szociáldemokrata elhajlással vádolta,

és most elnézést kér a tanár úr, hogy erre még kitér, de ez (elvben) így logikus,

mert aztán mégsem egyeztek ki Sztálinnal, és aztán száműzték is szovjetellennes

tevékenységért, de valójában nem is volt szovjetellenes, mert még a száműzetésben is, mialatt csomó helyen élt, igazából tovább szervezte a bolsevik-leninista

ellenzéket, de aztán a harmincas években folyton perek zajlottak ellene, amik

nem is zajolhattak volna, mert jelen sem volt, és aztán megölették, és akkor ez