Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 3. szám - Markó Béla: Komédia; Sötétítő; Az idő széthull; Belül van minden (versek)
17 belül is, mint amennyit megmutathat egy tárva-nyitva kínálkozó ablak, de minden formát fel kell titkon vágni, s kibontani, akár egy női testet a zöld ruhából, mit csak úgy ráfestett a fennvaló, hogy megtanítson látni. Az idő széthull Csontváry: Az Olajfák hegye Jeruzsálemben, 1905, olaj, vászon, 118×115 cm, Pécs Galambok isznak a tükör hideg öbléből, mintha úgy érhetne véget minden, mi épült közben, hogy a képet eltüntetik, s ha nem ismétli meg a ház, a kő, a fa saját magát, az idő széthull, és mind földre roskad, amit csak korról korra összehordtak az emberek, hogy azt az éjszakát elrejtsék valahogy, de nem lehet, a madarak a hűvös cseppeket felcsippentik, s a tanítványok újra itt lesznek: még nem világosodik, néhányuk nyitott szemmel álmodik, s a többi alszik az asztalra bújva. Belül van minden Aba-Novák Vilmos: Fény, 1926, olaj, vászon, 200,5×117,5 cm, magántulajdon Belül van minden, festékfoltos vászon körös-körül a táj, és színfalak a felhők, olykor még felizzanak, aztán kihunynak, mert a forró rácson
