Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Kovács Kriszta: Áttetsző terek (Mohai V. Lajos: Rózsa utca, retrospektív)
128 kel, páros rímekbe szedett négysorosok követik: Lovak , Apokalipszis , A kocsiszín , Kocsisok , végül a gyászbeszéd, a Laudatio funebris akár a katolikus temetési szertartást is felidézik, miközben így, e formájukban a vég, a világ és az egyén pusztulásának stációit is adják. A harmadik rész, a Hádész parancsa egyetlen, cím nélküli verset szerepeltet csupán, amely biblikus reminiszcenciákkal és József-Attila-allúziókkal operálva gyorsítja fel a halál felé ügetés tempóját: „Az a reggel majd hamuszínre vált. / Vágóhídon hasad a világ. // Csontkézzel készült vésetek. / Hádész címerén ékezet.” (64.) Az „eposz” negyedik, utolsó részében ( Melancholia Nostalgica ) önmeghatározásként, is olvasható Mohai egyik kedvence, a több kötetébe is beválogatott Chandleri helyek . A mellesleg a populáris és a magas irodalom közti szürke zónát tematizáló prózavers legfontosabb tétje nem is feltétlenül Raymond Chandler helye a mindenkori kánonokban, hanem az intertextualitás, a motívumok vándorlása, a szövegek szimbiózisa, egymáson élősködése, végkövetkeztetésként pedig a halál fatalista tapasztalatának megragadása. Ám a szóban forgó vers genezisét más szempontból is érdemes szemügyre venni. A Hová is lenne az út ban még két számozott, arab számokkal jelölt egységre tagolódó költemény a Szeptember végén áhítat ban a Tandori: a szlengből kiszól a melankólia című darab római számmal jegyzett első ciklusa lesz. E második változatában is megtartja az egész egységen belül az arab számmal jelölt részekre bontást, két másik verssel, a Verébhalál lal és a Tandori: Michael Caine Londonban: Blue Ice-szal alkotva ezt a ciklust. A Melancholia Nostalgicá ban elmarad a számozás, a Magas labdák levéve és a Lerakni makacs terhemet című versekkel együtt ez a számozatlan, tagolatlan versbeszéd láthatóan sűrítő, ám annál működőképesebb zárlata lesz a halálról szóló tudásunkat összegezni vágyó „kiseposznak”. Mohai V. Lajos mesterjegye prózában és lírában, esszében egyaránt az elemek újrarendezése, a szintézis és a variabilitás. Egyre inkább úgy tűnik, ez a kitartás szépírói munkáját is emlékezetessé teszi. A Rózsa utca, retrospektív az eddigi lírát szintetizáló gyűjteményként vagy a Nagykanizsa „mágikus helyeit” a kortárs magyar lírába beemelő törekvésként egyaránt olvasható, a szellem finom játékait középpontba állító, figyelmes olvasást kívánó kis kötet. (Prae.hu-Palimpszeszt, 2017) E számunkat nyomta és kötötte a Print 2000 Nyomda Kft. 6000 Kecskemét, Nyomda u. 8. Tel.: +36 76 501 240; Fax: +36 76 501 249 E-mail: info@print2000.hu www.print2000.hu Folyóiratunk megjelentetését az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.
