Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Gömöri György: Nobel-díjasok, akiket ismertem
111 És milyen szerencse, hogy abban az évben kapta meg a Neustadt-díjat! Hónapokkal később Tranströmert agyvérzés érte, s bár lassan visszanyerte szellemi képességei nagy részét, beszélni már nem tudott, csak zongorázni és rövid verseket írni. Úgy emlékszem, röviddel halála előtt kapta meg a Nobel-díjat, amit nagyon ritkán adnak svéd, tehát „bennszülött” költőnek vagy írónak. Mindenesetre 2015-ben engem kértek föl az Élet és Irodalom tól nekrológra, amit (mivel éppen Pesten voltam) rekordidő alatt meg tudtam írni a lapnak. Évekkel később pedig a Vigiliá ban olvastam Tomas egy jóval korábbi emlékezését Pilinszkyre, akit személyesen ismert. Valamilyen titokzatos módon lelki rokonság volt a két költő között, bár amennyire én tudom, Tranströmer nem volt istenhívő. De Thinsz segítségével fordította Pilinszky Jánost svédre, és megszerette a Harmadnapon költőjét, aki ugyan maga nem kapott se Neustadt-, se Nobel-díjat, de akit szinte minden európai nyelvre fordítottak, és így, Tranströmerrel együtt bekerült a huszadik századi líra vérkeringésébe.
