Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Farkas Erzsébet: Fiaim, hol vagytok? (részletek egy naplóból – közreadja Hódos Mária)
83 a szeszélyének. De neki a rituálé az otthonról hozott szép emlékeket jelenti, mást nem. Ez az újabb „vallásos” hullám alighanem a rabbitól indul ki, aki bejár hozzá a patikába és ellátja „nevelési tanácsokkal”. Az ő indoka: majdnem két éve együtt vagyunk, és nem haladtunk semmit, még imádkozni sem tudnak a fiúk. Persze tiltakoztam: lehet, hogy olyan dolgokat nem tudnak, amikkel reprezentálni lehet, de nekem sokkal többet jelent, hogy emberségben, jellemben, intelligenciában gyarapodtak. Kétségkívül becsületes Gyógyszerész úr elgondolása is, miszerint „nem tudhatjuk, meddig lehetünk együtt, tehát adjunk meg a fiúknak mindent, ami csak tőlünk kitelik”. De figyelembe kell vennünk a fiúk teherbíró képességét is. 1940. október 5. A Patronázs elküldte a gyulai menhely igazgatójának levélmásolatát, amiben kereken megírják, hogy fel akarják oszlatni az otthont. Külső körülmények miatt. Most az otthonban csak 5 gyerek van, így elveszti a családi otthon jellegét, mert új gyerekek odautalásáról szó sem lehet. Írtunk egy beadványt a Belügyminisztériumba, és dr. Hepp Baján Ernő miniszteri tanácsosnak, az osztály vezetőjének. Ha lenne is eredménye a beadványnak, akkor más bajok végzik ki az otthont. Ugyanis Gyógyszerész urat kezdik ki a hatóságok személyében is meg a patikán keresztül is. (…) Esténként kukoricát morzsolunk, ők kérik, mert közben megy a duma. Ha hideg nap van, Erzsi begyújt a kemencébe, odaülünk a bubus mellé, és úgy morzsolunk. A duma leginkább a zsidókérdés körül mozog. Beszélgetés közben elmondtam nekik, milyen veszély fenyegeti az otthont, egyrészt a patika eladásával kapcsolatban, másrészt a feloszlatás miatt. Matyi és Gida tudtak a dologról, Feri nagyon elszomorodott: „én már nem tudnék más helyen megszokni”. Cigus ír akkor az anyjának, hogy vegye ki a menhelyből, mert ő máshová nem megy. Józsi elaludt, és nem szólt hozzá a dologhoz. Mondtam a srácoknak, hogy erről a dologról és minden zsidó dologról csak egymás között beszélhetünk. Ezt ők nagyon megértették. Szegény kis kölykeim! Nagyon nehéz az ő életük, és ki tudja, hogy mi vár még rájuk. 1940. november 6. Hétfőn Gyógyszerész úr elment Marschall főbíróhoz. O tt feküdt a minisztérium felhívása véleményadásra. Ő kereken kijelentette, hogy nem tűri meg az otthont, mert van Békésen elég zsidó, még sok is. Sem a hivatalnak, sem a községnek nincs szüksége több zsidóra. Ezek után nem kétséges a kérvényünk sorsa. A srácokra nagyon hat ez az újabb antiszemita hullám. Az utcán lezsidózzák és megverik őket, az iskolában is zsidóznak. Gidának a legnehezebb, ő egyetlen zsidó az osztályban, a tanítója meg nem törődik ezzel.
