Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Farkas Erzsébet: Fiaim, hol vagytok? (részletek egy naplóból – közreadja Hódos Mária)
81 pisiljen be. Múltkor már volt két napja, kérte a huszárt mondtam, hogy másnap reggel megkapja, ha száraz lesz, hát már addigra bepisilt. Ma végre megkapta. Olyan boldog volt a huszárjával, hogy körültáncolta vele a szobát. Gyógyszerész úrral van egy vitám már napok óta. Mostanában gyakran lejön korán reggel, és azt kívánja, hogy a srácok reggel derékig mosakodjanak. Este köteles mindenki derékig meleg vízben megmosdani a felügyeletem mellett. Este a hálószoba meleg, és meleg vizet is tudok készíteni, és tisztán kerülnek az ágyba. Reggel csak arcot, kezet kell mosni, mert legalább 3 órai tüzelés kell, hogy egy kissé bemelegedjen a szoba. A reggeli mosakodást derékig, tavasszal lehet elkezdeni, de nem a legcsikorgóbb télben. Nem akarom, hogy átfázva induljanak neki a több mint egy kilométeres útnak. Reggel sokszor –25 fok hideg van. 1940. február 16. Hamarosan háború lesz, nem fogunk cselédet kapni, akkor aztán mi magunk fogunk elvégezni minden munkát, és jobb, ha már most beletanulunk – erről beszélgettünk a srácokkal. A szerdai hatalmas havat mind a fiúk takarították el, vizet hoztak versenyezve kék pontért. A kék pontok ellensúlyozzák a – csekély számú – fekete pontot. Kérdezték, mit fog kapni, akinek a legtöbb kék pontja lesz. Valószínűleg a Gyógyszerész bácsi által hozott dobozokat. Úgy látszik, az ellenérték megfelel, de úgy érzem, nemcsak az ellenérték kedvéért keresik a kék pontokat, hanem l’art pour l’art is. Estére már minden srác köhögött. Kijött Baán doktor, és már a gyógyszert is hozta magával. A hálóban hideg van, a kályha fával egyáltalán nem fűlik, szenet pedig nem lehet kapni Békésen már hetek óta. Tegnap hozattam egy mázsa fát, de nem tudják, mikor tudnak megint szállítani. Mindezek tetejébe tíz napig szénszünet lesz az iskolában, akkor aztán itt ugrál az egész banda, mind a nyakamon, az egyetlen szobában. Kint szörnyű hideg van, a hálószobát már nem tudjuk fűteni, a betegek is itt fekszenek. Hát még, ha majd fát sem kapunk! 1940. május 7. Nehéz idők szakadtak ránk megint. A házat nem írták át, újra lakást kell keresni. Ez ideig nem sikerült, még megközelítően elfogadható házat sem találni. De a lakás ügyön kívül újabb baj van. 1938 decemberében a menhelyigazgató erélyes kézzel véget vetett az itteni főbíró üldözésének, akinek szemet szúrt az otthon, és „nem tűrte a zsidó kölyköket a járása területén”. Most, ennek folytatásaképpen, valószínűleg valami telepfelügyelői gyűlés keretében tárgyalták a Goldberger gyermekotthon ügyét. Méghozzá a másfél évvel ezelőtti akták (orvosi vizsgálatok) alapján, valamint a régi háziasszonyunk vallomása alapján. Ő egy szenilis vénasszony, aki haragszik ránk, mert tavaly, mikor lakást kerestünk, többször
