Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Farkas Erzsébet: Fiaim, hol vagytok? (részletek egy naplóból – közreadja Hódos Mária)
75 Valószínűleg érdekli Kata nénit az én életem is. Egészen egyszerű és történet nélküli. Remélhetőleg az is marad. Reggel fél 6-kor kelek, és este 9-10-ig nincs megállás. Még rövid is a nap, de nem vagyok fáradt, jól bírom. A gazdálkodás jól megy. Sokkal többet értek a főzéshez, mint amennyit gondolni mertem volna. Meg vagyok győződve, hogy a srácok rövid időn belül a kezemben lesznek. Van itt olyan eset, amelyet mint pedagógusnak gyönyörűség volna rendbe hozni, de nincs arra idő, mert ennyi gyerek között a többinek kellene megsí nyleni. 1938. november 2. A tegnap érkezett nyalánkságokat közkinccsé teszem, mert minden étkezés után nyúznak érte a kölykök. Ma Tibi szinte követelte a csomagban érkezett fügét. Magyarázom neki, hogy az nem köztulajdon, csak a csoki. A fügét Matyinak küldte a nagymamája. Azt mondja Tibi: „De most mi is Erzsi néni fiai vagyunk és akkor nekünk is jár.” Hallatlanul kedvesen tud beszélni ez a kis kölyök. Mosás volt, és nem volt ruhaszárító kötelünk. Amíg 20 percre elmentem vásárolni, kijött a tisztiorvos, és mindent kifogásolt: a tisztaságot, a berendezést, a klozetot, a gyerekeket. Éppen mosás volt, ami nem a legszebben mutatja meg a konyhát. Tény az, hogy a lakás sok kívánnivalót hagy hátra. Maga a berendezés is primitív, a gyerekeknek nincs szekrényük, a falon lógnak a ruhák. Mindenképpen a legrosszabbkor jött a vizsgálat. 1938. november 13. Tegnap estefelé csak a kicsik voltak itthon. Kukoricát hántottunk, egyszer csak megszólal Matyi: „Gyerekek, ma ki ellen leszünk?” Délután vendégünk jött Békéscsabáról, az ottani Patronázsból, Gábor néni. Hozott bélyegeket és bélyeggyűjtő lapokat. Összeraktuk Matyi bélyegállományával, és lefektettük a kollektív bélyeggyűjtés alapjait. Segítettek szortírozni, ami jó lesz , alkalom nyílik érdeklődésre, különösen földrajzi alapon. Gyógyszerész kérdezte a fiúkat, mik akarnak lenni. Józsi orvos, „hogy engem is Gyógyszerész bácsinak hívjanak, és ketten leszünk Gyógyszerész bácsik”. Tibi és Ervin géplakatos, a régi nevelőapjuk után, Feri kovács, Gyurka vonatvezető, Sanyi nem nyilatkozott. Matyi elektromos ember. Kérdi a Gyógyszerész úr, hogy az mi, mire Matyi: hát úgy, mint apám, az Elektromos Műveknél leszek pénzbeszedő. 1938. november 28. Bandi disznóságokat beszélt. Csúnyán néztem rá. Azt mondja: „Erzsike néni, csak két disznóságot engedjen, akkor estig nem fogok többet.” Megengedtem. Én nem mondom, hogy estig nem volt több, de mérsékelten. Persze a másik négy is kért két disznóságot. Ők is megkapták, mert nálunk kivétel nincs.
