Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Farkas Erzsébet: Fiaim, hol vagytok? (részletek egy naplóból – közreadja Hódos Mária)
70 Farkas Erzsébet Fiaim, hol vagytok? (részletek egy naplóból) Közreadja és a bevezetőt írta: Hódos Mária Több mint négyszáz oldalnyi gépelt naplószöveg egy papírmappában, kétszáz oldal levelezés borítékokban és egy fényképalbum. Ennyi maradt meg, minden más elveszett, eltűnt… Felbecsülhetetlenül értékes forrás, pontos dátumokkal, helyszínekkel és nevekkel. A napló bejegyzései rendszeresen, az eseményekkel párhuzamosan íródtak. A naplóíró szemtanú hiteles, reális, ugyanakkor személyes képet ad egy zsidó kisközösség mindennapjairól, az 1938 és 1942 közötti évek Magyarországáról. A napló oldalain megelevenedik a magyar zsidó kisember személyes története, végeláthatatlan küzdelmei, kiszolgáltatottsága. Sokunk története, s mint ilyen, a történelem talán legfontosabb összetevője, alkotóeleme. A visszaemlékezésektől eltérően, ahol az elbeszélő már tudja, mi történt az általa leírt vagy elmondott történetek után, a napló írója nem tudja, mi fog történni, mert a jelenben ír. Mi, a mai olvasók szembesülünk reményeivel, amelyek meghiúsultak, feltételezéseivel, amelyek (ma már tudjuk) csupán illúziók voltak. Farkas Erzsébet a napló megírása után soha többé nem beszélt a vészkorszakról és az azt megelőző évekről. Halála előtt nem sokkal egyszer említette fiának, nem bánná, ha többen elolvasnák feljegyzéseit, talán lenne értelme. Holczer Rezsőné Farkas Erzsébet (1907–1991) 1938 őszén, ötéves kisfiával leköltözött Békésre. Elvállalta a Goldberger Lajos, békési gyógyszerész által alapított zsidó fiú gyermekotthon vezetését. Úgy érezte, hosszú távon megtalálta élethivatását. Békésre költözésekor Farkas Erzsébet nem tudott semmit sem a gyerekekről, sem a körülményekről, csak a feladatot ismerte. Minden más ismeretlen volt. A napló írója nő, anya, pedagógus. Egyedi látásmódját, világfelfogását, nagyon komolyan vett elveit érvényesíteni szerette volna. Terveibe azonban lépten-nyomon beleszólt szűkebb és tágabb környezete és a történelem. Női szemszögből világítja meg küzdelmét a gyerekekért, az otthonért. Erzsébet 1936 és 1938 között rendszeresen látogatta a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület szemináriumait. 1 Ott sajátította el a pedagógia legújabb elméleteit, modern eszmerendszerét, és ott tanulta meg a gyakorlati munkamódszereket, valamint azok alkalma1 A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület rendelőintézetének keretei között szervezett szemináriumok, előadások és analitikusi ülések többségében az anya-gyermek kapcsolatok, viszonyok témakörében szerveződtek. Ebben a munkában vett részt Farkas Erzsébet, egyrészt mint hallgató, másrészt mint analizált anya.