Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - Zimonyi Zoltán: A „megnőtt emlékezet” regénye (Féja Géza: Visegrádi esték)
86 tumként hátrahagyni a tanulságokat. Ebben a lelki helyzetben, Féja utolsó éveinek a horizontján tűntek csak fel Görgei sorsmetaforájának motívumai (áruló, bűnbakképzés, a nagy történelmi személyiség és kicsinyes környezete konfliktusa, az emigráció és az itthon maradt „társutasok” morális dilemmája). Mi is motiválta, mi motiválhatta az író öregkori témaválasztását? Görgei megítélése – Hermann Róbert szavait kölcsönözve – szinte minden időben „inkább tekinthető állandóan prolongált politikai vitának, mint tényleges történeti kérdésnek” . 23 A marxista történetírás kezdettől Görgey ellen foglalt állást, kötelezővé tette a tábornok pártos elítélését. S ematikus alaptételeit mereven őrizte a Visegrádi esték megírásának ide- jén is. „Az áruló, árulás koncepcióját egész tevékenységére kiterjesztve, Görgey osztályhelyzetével magyarázták. Nemcsak a világosi árulót láttatják benne, hanem a kapitulációs hajlamot, amely kezdettől benne volt, mert visszariasztották a teljes nemzeti függetlenségtől a radikális társadalmi átalakulásig, azaz a szabadságharc győzelmének következményei.” „A múlt, legalábbis az elmúlt évszázad hivatalos szentje Kossuth lett.” 24 A Görgei-kérdés revíziójának igénye a ’70-es évek elején egyre érezhetőbb. A belső áruló sztálinista koncepciója tartotta ugyan magát, de már viták is kibontakozhattak a tábornok megítéléséről, megfogalmazódtak a marxista történetfelfogással ellentétes véle- mények. Az ideológiai éberség azonban ezúttal sem késlekedett. A Kritika 1973. szeptemberi számában Fekete Sándor vitát robbantott ki Galambos Lajos Fegyverletétel 25 című drámája apropójából: „Régebben, az ötvenes évek idején, a szabadabb vitákat lehetetlenítő körülmények nem kedveztek a Görgey-hívek jelentkezésének. Annyi azért elég nyilvánvaló volt, hogy többségük ellensége mindenféle forradalomnak. Kossuthban is a lázadót gyűlölik, Görgeyben a forradalomellenes katonát becsülik. Görgeyt egyszerűen azért lobogtatják, hogy az új rendszer ellen legalább így, a messzi múlthoz menekülve tiltakozzanak.” 26 Az 1973–74-ben folyó vita 27 nyilvánvalóvá tette, hogy az ügy továbbra is politikai jelle- gű: a szocialista rendszer híveinek el kellett ítélniök Görgeit. Andics Erzsébet leszögezte, hogy „az újra és újra megújuló kísérletek a »perújításra«, azaz Görgeynek tragikus nemzeti hőssé avatására mindmáig nem tudták lényegbevágóan megváltoztatni a széles nemzeti közvélemény ítéletét e kérdésben; sem annak konkrét történelmi, sem a — mondhatnám — örök emberi vonatkozásában”. 28 Függetlenedhet-e egy történelmi személyiség sorsát ábrázoló regény a történetírás és a nemzettudat állapotától? Féja a Visegrádi esték keletkezéséről írt műhelyvallomásában nem rejtette véka alá, hogy igazságtalannak érezte a negatív Görgei-ábrázolást, a nemzeti önismeretet kívánta előse- gíteni, félretolva a kétes értékű — régi és újabb — vádakat. 29 Kizárólag ezért fogott volna a regény megírásához? 23 Hermann Róbert: Görgei Artúr és Kossuth Lajos levelezésének kiadatlan darabjai , Századok, 1994. 922. 24 Lásd Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története II., Osiris–Századvég, Bp. 1994, Hatalomátvétel és ideológia , Az amnesztia legendája című fejezeteket. Az idézetek a 230., 239., 243. oldalon. 25 A darab címe nem a világosi fegyverletételre utal, 1848-ban játszódik, egyik szereplője Görgei. 26 Fekete Sándor: Válogatott magánügyeim. A „műszaki fej” és hívei. Kritika, 1973. 9. sz. 27 Hozzászólók: Hanák Péter, Varga János és Andics Erzsébet. 28 Andics Erzsébet Néhány megjegyzés a „Görgey-vitához” Az Aradi Tizenhárom emlékére Kritika, 1974. 10. 12–13. 29 Féja Géza: Egy regény keletkezéséről . Új Forrás, 1974. 1. szám, 85. Lásd még: Féja Géza: Törzsek, hajtások , Szépirodalmi, Bp. 1978. 254. / Féja Géza Visegrádi esték , Mundus, Bp. 2003. 278.
