Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 11. szám - Jász Attila: Faustyna nővér nosztalgia-túrája (vers)

65

Jász Attila

Faustyna nővér

* nosztalgia-túrája

ELŐHANGOLÁS (az autópályán)

Finom levélrezgések az út mentén, a fákon. Pedig nem is fúj a szél.

Megfogadtam, nem írok többet az indulás hajnaláról. Jó reggelt Nap!

Nagyon közel érzem magam valamihez. Melanie de Biasióhoz,

aki a hátsó ülésen fekszik, és énekel. Andrea nővér vezet.

A jó zene az, amit nem veszel észre utazás közben.

Mégis illusztrálja, amit látsz. Ködpáraként ül a tájra.

AT NEM MEGY BE, FK PEDIG NEM TUD

(Monterchiben)

Nincs idő. A lány arca a filmből nagyon hasonlít

a festményen lévőre. Piero della Francesca az anyjának

festette már félig vakon.

Tarkovszkij is az anyjára akart

emlékezni a filmmel. Ahogy két angyal tartja a függönyt.

Piros ruhás zöld szárnnyal és zokniban, a másik zöld ruhában

és piros zokniban, szárnyakkal. Mária kékje erőt és méltóságot

sugall, keze kidomborodó hasán, jelzi, hogy tudja. Nincs idő,

semmire. A történet már elkezdődött. Mégis. Nyugalom.

A PILLANAT VILLANYFÉNYE (Bagno Vignoniban)

Abban a szobában leszek rosszul álmomban. John,

a kanadai szaxofonos azt ígérte, elvisz oda, ha akarom.

Közel lakik a forgatás helyszínéhez Olaszországban.

A seregélyek reggel titokzatos alakzatokban szállnak a tiszta égbolton át. Ablakpucolás közben figyelem őket.

Mindenben jelet látok mostanában. Ahogy Tarkovszkij

a pillanat polaroidképein. Kezdem megérteni a filmjeit,

mióta nem nézem. Térdemnek nyomódik egy kutyafej finoman.

Önarckép helyett használhatnám is. Rongyszőnyeg

teszi otthonossá a ridegszürke padlót. A ködbe burkolt fákat

idézi a filmekben. A széken egy angyal ül, fejét letakarta

valaki kendővel. Csak a szárnya látszik ki. Most bárki lehetne.

* Szent Faustyna Kowalska nővér (1905–1938)