Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 11. szám - Turczi István: Szeresd a vándort; Hűs leblek és etéziák (versek)

41

Turczi István

Szeresd a vándort

(Kazinczy naplójából)

1803. május 21.

Visszatértél

Most visszatértél ide,

nyolc nehéz év után.

Akkor szeptember vége volt,

mintha rabláncon lennének,

leveleiket úgy rázták le magukról a fák,

de te ragaszkodtál hozzá.

Plecz kapitány,

a rabok felügyelője,

ismételt kérésedre megengedte,

hogy láthasd ezt a kertet,

láthass még valamit,

tán utoljára,

ami szép és kedvedre való,

mielőtt bitangul rád zárul

a brünni várbörtön vaspántos ajtaja.

Most visszatértél ide,

mit vársz e helytől? Mondd, mit vársz,

megnyugvást? Feloldozást?

A sok sebhely a régi pontokon sajog megint.

Azt hiszed, álom volt csupán?

Agrippa szól egy fiúról, aki az álom hatására

egyetlen éjszaka alatt érett férfivá lett.

Kétezerháromszáz-nyolcvanhét nap

eddig tartott az álom, eddig börtönöd.

De te nem nőttél fel azóta sem.

Az Öreg utcán, amerre lépsz,

lám, belesárgul a fű,

összesúgnak mögötted a fák,

és kibeszélnek a madarak.

Bármi is történt, megtörtént.

Nem múltad nyom, hanem párája:

az emlék.