Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 11. szám - Ágh István: Jóslat a kézre; Alkonyi áttűnések (versek)

13

s oly nevetséges, mikor egy pillanatnyi

sóhaj próbálna halhatatlan maradni,

mikor a kezem azzá lesz, amiből lett,

oly büntetéssel, mely már maga is bűntett,

amiből lettem, amivé leszek ismét,

preszoláris por, szilikát, szén, jégszemcsék,

krumpli formájú sziklában sűrűsödve

kering egyszeri mivoltom kihűlt üszke.

Alkonyi áttűnések

Egyik alkony, mint a másik!

vihar és ember utáni

tiszta égbolt

alatt párolog a Rétdomb,

dől erős gabonaillat,

fűszeres föld, édes harmat,

ázott kéreg

kiárad, mint a Szentlélek,

diáksapkámhoz mezítláb

térdelve szedem a gombát,

áttűnőben

annyi éven, már időtlen,

múltával a nagy viharnak

csodaszarvast láttam hajdan,

napsütötte

pázsit fénylett körülötte,

már csak a turul hiányzott,

elzúgott egy lökhajtásos

repülőgép,

s ezüst csíkban húzta füstjét,

ugyanaz a nyári alkony

húzódik a horizonton,

pedig másik

játszik fölvont vitorláin,