Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - Zelei Miklós: A három Szópataki testvér
7 – Mi van? – kérdezi Dóczy Csekő. Rókai Pista sietve megissza a kilencvenkilenc kisfröccsüket, nem is fogja majd kifizetni, és már mondja is: – Este nagy családi vacsora lesz nálunk. – Születésnap? – kérdezi a három Szópataki testvér. – Igen. A világforradalom születésnapja van holnap, november 7. De mi az előestét is meg szoktuk ünnepelni . – Mi is – mondja a három Szópataki testvér. – Most is azt ünnepeljük. – Nálunk Erzsike borscsot főz, túrós csuszát készít, szovjet és magyar sütemé- nyeket. Vacsora előtt körülálljuk az asztalt, megfogjuk egymás kezét, és a szo- bánkban fölcsendül az Internacionálé. Majd Moszkovszkaja vodkával köszönt- jük az ünnepet, a gyerekek pedig verseket mondanak. Ittésmostszavakkal írott korszakkölteményeket. Mert nem zsengeni, bongani meg tündérium-bandérium, hanem felelősség. Az a költészet feladata, hogy anyagi erővé váljon. Kizárólag és csakis. – Csakólag és kizárisan – helyesel Dóczy Csekő. – Bezárósan sittésmost – bólogat Bebek Sanyi. – A kolt őszít – bámulja a túlpartot Cecey Feri. – Szétcsapatom egy felessel és rohanok! – Rókai Pista kér a számlájukra egy vodkát is. – Vizecske – suttogja maga elé, mielőtt fölhajtja. – Vizecske. Na sze- vasztok. Élenjáró elmélettel megbirkózunk az élettel! – Jár a malomkerék, jár, csak nincs mit őrölnie – mondja Cecey Feri. – Mintha egy stukker ült volna itt – feleli Dóczy Csekő. – Azért mondtam – mondja Cecey Feri. – Mit? – riad föl Bebek Sanyi. – A kolt őszít – válaszolja Cecey Feri. – Ha sokáig kell állni előtte, csak akkor van idő rá – mondja Dóczy Csekő. – Kolt őszít költő szűt – fejezi be Cecey Feri. – Fegyverekről írtok verseket? Hülyék! – mondja Bebek Sanyi. – Mért? A huszadik századi irodalomtörténeti tanszéken Papolcsányi Pistának tényleg van stukkere – mondja Dóczy Csekő. – Doktor Papolcsányi – pontosít Cecey Feri. – Ő az, akinek kétszáz darab, fekete bőrbe kötött üres apernégyes lap volt a doktori disszertációja – mondja Bebek Sanyi. – Szép, testes munka. – És csont nélkül átment – röhög Cecey Feri. – Ő is egy kramaturg – mondja Dóczy Csekő. – De azért rábaszott. Pár évvel ezelőtt megyek le az aluljáróba. Papolcsányi meg jön fölfelé. Még a Törökországból csempészett bőrdzseki is ideges rajta. A hirtelen kijózanodástól az arcára dermedt az alkoholveríték. Valami nem létező dallamot fütyörészik apró részletekben, a részletek között meg így kiáltozik : – Bassza meg! Ó, b assza meg! – Mi történt, Pista? – kérdezi Dóczy Csekő. – Elvesztettem a pisztolyomat, bassza meg, az expresszvonat étkezőkocsijá- ban, bassza meg. – Milyen pisztolyodat? – kérdezi Dóczy Csekő.
