Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 10. szám - Sashegyi Zsófia: Látszatemlékezet (Sümegi György: Katona József arcmásai)
132 Sashegyi Zsófia Látszateml é kezet Sümegi György: Katona József arcmásai Hiába nemzetünk legnagyobb drámaír ó ja, az é let é ben is mostohán kezelt Katona J ó zsefről halála ut án is megfeledkezünk. Örö m n é zni, milyen remek marketingje van az Arany János-eml é k é vnek. A kocsi- ban a Petőfi Rádi ó b ó l eg é sz úton hazafel é azt hallgathatjuk, hogyan lelkesednek sms- eikben nagy k ö ltőnk é rt a mai kamaszok, é s más m é diumok is ontják ránk a k é tszázadik é vfordul ó hoz kapcsol ó d ó programokr ó l sz ó l ó híreket. Bárcsak e f é ny t ö red é ke vetült volna a 225 é ve született Katona J ó zsefre, akinek a múlt é v v é g é n esed é kes é vfordul ó jár ó l t ö k é letesen megfeledkezett az á llam. Nincs új a nap alatt, s ha valaki, ezt szeg é ny Katona igazán tudhatja, hiszen az ő pályafutásában egymást k ö vett é k az ehhez hasonl ó , m é ltatlan mellőz é sek. Nem el é g, hogy az Erd é lyi Múzeum című foly ó irat pá ly ázatára k é szült, a díjkioszt ó n m é g említ é sre sem m é ltatott Bánk bán jának bemutatását sem é rhette meg, de a szem é ly é hez kapcsol ó d ó megeml é kez é sek halála ut án is rendre hosszan várattak magukra, s az arcmását, alakját r ö gzítő eml é kművek is leginkább civil kezdem é nyez é sekre, nagy nehezen, viszontagsá gos úton-mó don val ó sultak meg. „Az eml é kezettel kapcsolatos kultúránk m é lyreható átalakulására lenne szüks é g” – mondta n é hány é vvel ezelőtt M é lyi J ó zsef műv é szett ö rt é n é sz egy erősen vitatott k ö zt é ri szoborral ö sszefü gg é sben, s hogy ez a probl é ma milyen m é ly gy ö kerű, arra akkor d ö bben ünk csak rá, amikor elolvassuk Sümegi Gy ö rgy műv é szett ö rt é n é sz Katona J ó zsef arcmá sair ó l írt k ö tet é t, amely jellemző m ó don mind ö ssze száz számozott p é ldányban, saját zsebből jelent meg a novemberi é vfordul ó ra, miután állami támogatást nem kapott. A sikertelen szín é sz, é s az é let é ben f ö l nem fedezett, szem é ly é ben k é sőbb is sokat mel- lőz ött drámaíró esete é kesen bizonyítja, hogy az eml é kezetkultúránk már a 19. században sem volt pé lda é rt é kű, s a helyzet az ó ta sem sokat javult. Bár Katonáé volt az első honi k ö z- t é ri eml é kszobor – amely olyan koncepci ó tlanul (magánmegrendel é sre) k é szült el, hogy első hely é ről, az egykori Nemzeti Szí nh áz é pülete el ől hamar eltávolították, é s sokáig csak a kecskem é ti lombok j ó t é kony árnyai m ö g ö tt rejtegett é k (ma a Katona J ó zsef Gimnázium előcsarnokában áll) –, m é lt ó eml é kmű vet m é g szülővárosa is csak k ö zel egy é vszázados huzavona után volt k épes állítani neki, annak ellené re, hogy a szánd é k már a 19. század második fel é ben megszületett. Katona, j ó llehet nagy tehets é ggel volt megáldva, szerencs é tlen csillagzat alatt született. Első generáci ó s é rtelmis é gik é nt mereven őrizte paraszti zárk ó zottságát. Akik ismert é k, mind egyformán szűkszavú emberk é nt emlegett é k, s kommunikáci ó s gátjai a szerelem- ben sem segített é k sikerhez. Ismert anekdota, hogy Sz é ppataki R ó zához fűződő hev ülete olyannyira é szrev é tlen maradt a k ö rülrajongott szín é sznő számára, hogy a hozzá írt sze-
