Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 10. szám - Gion Nándor: „Az írók tisztességesen politizálnak” (IV. rész – közreadja Kurcz Ádám István)
21 mi munkáinkból, amennyi hozzánk kerül az itteni termésből. Egyébként néhány napja a budapesti írószövetségben kötetlen beszélgetésre ültünk össze a magyar- országi kollegákkal. Az az őszinte elhatározás született valamennyiünkben, hogy gyakoribbá tesszük ezeket a találkozásokat, hogy jobban megismerjük egymást. A hivatal, a kiadói apparátus labirintusában elsősorban üzleti kapcsolat teremtőd- het, ez is valami, de a baráti kapcsolat révén sok tekintetben továbbléphetünk ennél. A jugoszláviai fiatal magyar írók lehetőségeiről így beszél Gion Nándor: – Sokan, különösen az idősebbek azt mondják: favorizálnak bűnünket. Nem elég megalapozottak a sikereink. Mi ezt természetesen tagadjuk. Az az igazság, hogy egy igen életképes generáció nő fel napjainkban, s az erre való hivatalos odafigyelés nem a favorizálás dolga, hanem a józanabb mérlegelésé. A fiatal írókat majd’ teljes egészében a közéleti érdeklődés jellemzi, köteteikben is ennek adnak hangot. Terveikről így beszéltek a fiatal írók: – Egy ifjúsági regénypályázatra készülök – válaszolt Gion Nándor. – A közeljö- vőben jelenik meg „ Testvérem, Joáb ” című kötetem és egy novelláskötetem „ Olyan, mintha nyár volna ” címmel. Mindkettő egy-egy irodalmi pályázaton nyert első díjat. – Sokáig dolgozom egy-egy köteten – mondja Deák Ferenc –, évek óta készül egy ifjúsági novelláskötetem. Ezt szeretném befejezni. Készül egy újszerű drámám: fonoplasztikai drámának neveztem el. Újszerűsége abban van, hogy szeretném ledönteni a műfajok közötti mesterséges határokat, a hangjátéktól az antidrámáig sok minden benne van ebben a készülő darabban. A Jó Pajtásról 5 Rendkívül fontos újságnak tartom a Jó Pajtás t, mert fontosnak tartom, hogy a jugoszláviai magyar gyerekek rendszeresen olvassanak anyanyelvükön olyan igényes és a korosztályuknak megfelelő szövegeket, melyek valósan tájékoztat- nak önmagunkról és a minket érintő történésekről, és amelyek az anyanyelvi kultúra alapjain tanítanak tudatos helytállásra már a felnőtté válás előtt, olyan soknemzetiségű környezetben, ahol fokozottan szükséges önmagunk és mások megbecsülése. A Jó Pajtás ez idáig erre szoktatta és nevelte olvasóit, didaktikus otrombaságok nélkül. Éppen ezért állandóan jelen volt a kis és kissé nagyobb diákok életében, számoltak vele, mert számolni akartak vele, mert olyan, amilyen. Számolni akar- nak vele a jövőben is. Érdemes. Értesüléseim szerint a felnőtteknek is ez a véleményük. Szakma- belieket, írókat, újságírókat kérdeztem meg, vajon dicsérnék-e egyértelműen a lapot, és ha igen, miért. Dicsérnék. És hosszú listát diktáltak le, hogy miért: kezd- ve a formai igényességtől – a tartalmi szakszerűségig; kezdve jelentős szerepétől a magyar nyelvű oktatásban – a magyar nyelvű íráskészség fejlesztéséig. 5 Kéziratból.
