Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 10. szám - Tóth László: Mitológia; Honnan tudni; Kisded értekezés a budapesti lányokról és az esztétikai mércéről; Fehéren fehér (versek)
14 Kisded értekezés a budapesti lányokról és az esztétikai mércéről Henri Michaux versét olvasom a budapesti lányról (La Jeune fille de Budapest). Jozef Michalkovič szlovák fordításában (Mladá Budapeštianka). Aztán előve- szem Illyést, s magyarul is. Mellesleg nem jó vers. Se szlovákul, se magyarul. Gondolom, franciául se. Amin a két remek költő-fordító sem tudott segíteni. Mintha az egész csak úgy kijött volna a francia poétából, miután kijött a magyar lányból, aki nyilván nagyon bejött neki. S ha egyszer kijött, már nem is foglalko- zott a verssel többet. A lánnyal, lehet, egyszer-kétszer még. Ez is azt bizonyítja, mily kockázatos múzsának lennie az ember lányának. (Gondolom, fiának is, ha költőnő ágyába… azaz pennájára kerül.) Merthogy a rossz versre nincs orvosság. És magyarázat se. A silány múzsára meg különösen nincs, ha egyszer csődöt mondott, hogy jobb dalra izgassa húrjai lantosát. Ezentúl jobban megnézem hát a budapesti lányokat. Ha másért nem, mert már látni is rosszul. S különben is nagy a felelősség a költő vállán, aki „egy lány-lehelet langyos ködében” (vo vlažnej hmle dievčenského dychu) még esztétikai elveit és minőségigényét is hajlamos szem elől téveszteni. Habár: lány, vers – egyre megy. Ha elkészültél, egyikkel sem tudsz mit kezdeni. Fehéren fehér (readymade) Hommage à P. T. – Halálának 15. évfordulóján fehéren fehér mintha platzner tibor festette volna a semmi vásznára mintha egy kósza árny futna a homályban sereglőkkel majd leül a számára kimért idő szirtjének szélén egy szelíd mosolyt ken szét szakállán két részre osztja a teret
