Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Kozma Huba: Vagyonleltár a török pusztítás után
134 Kozma Huba Vagyonleltár a török pusztítás után Négy illetékes m úzeum – a félegyházi, a jászberényi, a halasi és a karcagi – valamint az Orsz ágos Levéltár kiadásában, a kiskunhalasi múzeumigazgató Szakál Aurél szerkesztésében 2017 végén jelent meg a helytörténet iránt érdeklődő laikusok számára is elérhető, megismerhető formában, magyar fordításban a Pentz-féle összeírás, A Jászkunság 1699- ben címmel. Igényes kiadásban, térképmellékletekkel, s nem csak a helytörténet iránt érdeklődők ízlését kielégítően. A kötet vezető tanulmányában Cseh Géza a török kiűzésekor kötött karlóczai békét k ét esztendővel követő „állapotfelmérés” előzményeiről, annak c éljairól és következményeiről tájékoztatja a kiadványt kézbe vevő olvasót. Mert a végzetes mohácsi csata utáni százötven év szinte letörölte a térképről az ország középső harmadában korábban létező-lélegző közigazgatási egységet, közösséget. Az utolsó híradás az 1577–79-es, egri vár által készíttetett összeírás volt, amely a jászsági, még inkább a nagykunsági, de leginkább a kiskunsági területek siralmas, már-már tetszhalott állapotáról számol be. A korábban csatatérré vált Jászkunság megmaradt lakói kétfelé adóznak. Fizetnek terményben és pénzben a végvári védőknek, é s fizetnek a végvárakat támadó törököknek is – az életben maradásért . Pedig korábban aranyéletük volt itt a jászkunoknak. A tatárjárás után autonómi át kaptak, hiszen vérrel adóztak , katonai szolgálatot teljesítettek, mint a székelyek és a hajdúk. Vámon s hídon pénzt nem fizettek, közösségeik nemesi előjogokat élveztek, hiszen nem tartoztak földesúr, csak a nádor fennhatósága alá. Szabadon költözhettek, kerületi kapitányaikat, községi vezetőiket maguk választották. Erdei Ferenc kifejezésével élve maga gazdái parasztok vol tak, kisebb-nagyobb haszonvétellel – korcsma- és malomállítás jogával például – rendelkeztek. Az egri vár már említett 1577–79-es összeírásából viszont már kiderül, hogy a koronának teljesítendő robotot pénzzel váltják meg az ittmaradottak. V ége tehát a kiváltságos állapotnak, mert ha robotot végezni kényszerülnek, földjük tulajdonjogát is elveszítették. Az egri vár 1596-os eleste után már csak a török adószedők háborgatják a helyben maradás mellett kitartókat, a létbizonytalanság viszont fokozódik. A lakosság elsősorban – ad helyzetjelentést e korról a kötet bevezető tanulmányának szerzője – rideg állattartással foglalkozott. A szántóföldi gazdálkodás súlya a Jász Kerületben volt a legnagyobb, de még itt is másodlagos szerepet töltött be a legeltetés mellett… Az elpusztult helységek határát marhacsordáik legeltetésére használták, ám az állandó létbizonytalanság egészen a török kiűzéséig fennmaradt. A létbizonytalanság a törökök kiűzése után sem szűnt meg. A területet sz á zötven évig bitorló, és ezzel az itteniek számára jelentős szenvedést és megaláztatást okozó törökök kényszerű távozása után a kaotikus helyzet állandósul a jászkun területeken. Azt mindenki tudja még százötven esztendő múltán is, hogy a jászok és kunok utódai nemesi előjogokra és az itteni földek birtoklására jogosultak, az idegen hadak kiűzését irányító Habsburgok viszont fegyverváltság címén igényt tartanak az itteni földek tulajdonlására. A korabeli helyzet könnyed áttekintését nehezíti, hogy a kunok nagy része megsemmisül a
