Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Kabdebó Lóránt: „mindenség tükre minden” (Visszatekintés Kiss Anna pályájára újabb versei megjelenése alkalmából)
80 Kabdebó Lóránt „ mindenség tükre minden” (Visszatekintés Kiss Anna pályájára újabb versei megjelenése alkalmából) 1 Suhogások – egy költészet ars poeticája. Kiss Annát a középkorban biztosan megégették volna, azt megelőzően, a táltosok korában pedig szövegei szájról szájra szállnának, nemzedékek kerekítenék balladává, alakítanák dallá, melyeket mai gyűjtők boldogan fedezhetnék fel, a nép művészetének becses emlékeként. De Kiss Anna nem a középkorban, és nem is a táltosok korában él és írja alkotásait, hanem a vérzivataros huszadik században ünnepelt költőként, és éli tovább, immár a huszonegyedikben, ahol nem valamilyen „székelyfonó”-ban mondja-mondogatja dalait, hanem leírva, könyvformátumban – meg persze folyóiratokban, mint éppen most a Forrás ban is – publikálja szövegeit. Történeteket? Bizony, azokat, amelyek lehet, hogy meg is történtek, lehet, hogy valójában álomi képzelmények. De ha megtörténtek, akkor is a verstestben átalakítva alakzatokká válnak; ha pedig a fantázia szülöttei, akkor meg éppen azért válnak a szöveg által történetekké, hogy valami példázatot sugározzanak arról a csodás világról, amelyet Kiss Anna a verssé mondás által a létezés magyarázataivá, értelmezésévé varázsol önmagában környezete számára. Arany János, Sinka István, a költő Nagy Imre, az ördöngös festő Schéner Mihály szülőföldjén alakult eszmélkedő felnőtté, úgy látszik, ez a vidék éppen erre a létezés bonyodalmait elénk varázsoló, sorssá alakító látásmódra ihleti az embert körülvevő eseményeket megérteni akaró széttekintési módot. Pedig a világirodalomban nem is olyan egyedülálló a rejtélyekkel telídődő eseményeket mesékké szövő látásmód. Vegyük példaképp, amint varázssugalmú drámába szőve alakul az egyik legdöbbenetesebb lápvirági nyomasztó késztetéssel vívó tragédia, a Macbeth , és ellenében a hasonlóan vészekkel teljes, de a buktatókat csak felmutató, majd játékosan megkerülő megoldású Szentivánéji álom . És milyen furcsa, hogy éppen e csodák szövegmondójának személyiségéről tudunk szinte a legkevesebbet. Ismerünk ugyan egy életrajzot, de azt szinte naponta írja felül tudósi gyanakvás, bulvárízű sztorizás, avagy esszéisztikus ötletelés. Ki lehetett, mit akarhatott? Mégis furcsa módon már életében (de ki is volt az, akinek az életében?) sikerre vitte ezt a varázsolást ez a bizonyos William. És megmaradtak, és újra meg újra életre támadnak művei, bennük keletkezési koruknak viszonyrendszerén messzire túl a mindenkori emberi létezés, sőt a világ létének értelmezései. Átjárva korokat, társadalmakat, feltöltve a tragédiákat és komédiákat. Mert tudja, össze is méri, és végül harmóniába oldja: „ van mi / végtelen, / s van, mi véges”. Kiss Annával hasonlóképpen vagyok. Róla is szinte semmit nem tudunk. De csodákat teremt e névvel jegyzett költőnk, aki körülvéve a világ látványaival, eseményeivel, mind1 Kiss Anna: Suhogások , Kortárs Kiadó, Budapest, 2017.
