Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Kurdy Fehér János: A tenger emlékei; Egy döntés előzményei; A parancs; Világzene (versek)
48 Mire erősen átizzadva az autómhoz értem, tűnt fel, milyen abszurd, önvád, önutálat, kilátástalanság, mély egyedüllét van bennem. (…) a motor beröffent, és elhagytam a sejtés-helyet. De visszafelé számoltam az ide vezető lépteim. Egész sokat kellett hátramennem, hogy fennakadjak egy kis ágon, és már itthon, a Kittenberger-fogas előtt járt át amint meghajoltam tizenkétszer egymást követően, hogy mégis jól vagyok, és mint mindig, most is a jó győzött. És ezt, megköszöntem. (…) bár végiggondolva az összes összetevőt, a délutánba ütött lyukon áramlott a világ zenéje, amint elfutottam egy lehetséges értelemig, és szerencsésen visszatértem, mert senki nem mondta, hogy ez legyen. Így maradt esélyem, bár belátom, szinte semmi, vagy legalábbis nagyon kevés, holnap mégis újra nekiindulok, és ha lehet, vagy bírom, ne legyen rossz a vége.
