Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Kurdy Fehér János: A tenger emlékei; Egy döntés előzményei; A parancs; Világzene (versek)
46 A parancs Egy kormányát vesztett hajón utazom. A parancs, amit rám bíztak, valahol az utastérben elkallódott. Már nincs kapitányunk. Hogy megöltük, elmaradt egy kikötőben, vagy elfelejtettük melyikünk volt, szinte nem is lényeges. Az időjárás szerint vesszük és adjuk az irányt, ami már nem cél többé, hanem napi program, részletes gyakorlat, ami ránk maradt, mint a fül nélküli ivóbögre, ami kézről kézre jár szombatonként. Nem kötünk új barátságot és nem írunk levelet. Nem készítünk feljegyzéseket, csak az utolsó napiparancsot ismételjük a hajónaplóból azon a töredékes és érthetetlen nyelven, amit a kabinom priccsében rejtegetek. Időnként véres közelharcot folytatunk a napi beosztásért, ami inkább büntetés, mint kötelesség. A víz fekete hullámokat sodor a hét elején, majd átfordul fehér tajtékba. Találtam egy feliratot a budink ülődeszkáján, azt másolgatom hajnalonként, hogy elűzzem az álom farkasait. A reggeli létszámellenőrzéskor kiderült, hogy minden kötélvégre jut egy ember. A vita azon folyik, hogy mire használjuk ezt a bíztató egybeesést.
