Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Megérteni egy léthelyzetet (Csorba Bélával beszélget Virág Zoltán)
42 megjelenik. (A könyv Ez olyan mondás címmel látott napvilágot 2016 decemberében – V. Z. megj.) Meg a Forumnál van most egy, nem is tudom, minek nevezzem, egy vegyes, ilyen oroszsaláta-szerű, tanulmányokat, esszéket, egyebeket tartalmazó kézirat. Főleg 20. századi kérdésekkel foglalkozom ebben szerb-magyar relációban is, meg vajdasági magyar relációban is. Elég sok mindent elkövettem az elmúlt években, és ebből összegyűjtöttem valamennyit. – Nagyon várjuk. Az előbb puhatolóztam a rejtett versanyagok után. Amivel arra igyekeztem rájátszani, hogy új szövegeknek ugyancsak kell lenniük a tarsolyodban. – Kérdeztem a Pistát, azt mondta, nem kell semmit sem hozni. De aztán azt mondta, hozzál mégis, fene tudja, milyen irányt vesz a beszélgetés. Szándékosan nem komoly dolgokat hoztam. – Igen, tudjuk. Vicclapban jelent meg Az engedetlenség hét aranyszabálya is. – Ám azt nem tudjátok, hogy a Grimasz állandó munkatársa vagyok most is, Lószerszám című rovatukat én írom. Némelyik már megjelent a Grimasz ban, de aktuális. A Gulya, ménes itt legelget a következőképpen hangzik: „Ménesből gulyához lett csapva a csikó, és már kezdte hinni, ő maga is tinó, mondván, illúzió minden identitás, szép az, ami erős, főleg akkor, ha más, és ha már nem nőhet neki is két szarva, kamu egyszarvú lesz, kisebbségi fajta, azzal döfköd össze minden kósza lovat, tán a pörköltbe így utolsónak marad.” – Maradjunk talán ennyiben. – Illik végszónak is. Köszönjük szépen a beszélgetést. – Én is köszönöm.
