Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Csorba Béla: finnugrós; nomád; napszúrás; tele van az udvar (versek)
28 hűsíthettem volna felforró fejem egy hétig feküdtem az elsötétített szobában citromon és szódavízen meg a dublini embereken egy kicsi rést nyitva a spalettán belém szédült a világ egykor ez volt apám szabóműhelye és itt lett felravatalozva pár nap múlva itthonról hazautaztam kaposvárra kiokádni a görögdinnyét a rádióhírtől hogy prágába bevonultak az oroszok tele van az udvar tele van az udvar kacsafossal a japánkácsák finom pihéi most vannak átalakulóban élesebb matériává keresztszüleimmel hegedűs mári nagyamányammal a baromfikat hajkurásszuk a tullabarai udvaron mindhárman jókedvűek csak én vagyok dühös számlámra élcelődnek ahogy tehetetlenkedek a kiscserepes akolban a csirkékkel récékkel az egérrágta kukoricaszemeket taposva hajtva őket az árpadarával teli etetőkhöz az itatókban nincs víz szomjas vagyok ezt leszámítva szinte már idilli a hangulat mondjuk derűs
