Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Gyenesei József: Az égettbortól a „báráckig” (Adalékok a kecskeméti barackpálinka történetéhez)
243 beszerzés során alapanyagként csak egészséges barackot vásárolt fel, amelyet még az átvételt követően is szortíroztak. Cefrézés előtt a barackok egy részéből a magvakat eltávolították, másik részükben viszont bennhagyták a magokat azok zamattartalma miatt. Az ily módon előkészített barackot ezt követően alaposan kitisztított hordókba vagy cementkamrákba helyezték. A gyümölcs erjedésének gyorsítására a vállalat egy külön erre a célra kitenyésztett gombafajtát alkalmazott. A megfelelően kierjedt cefrét sárréteggel zárták le légmentesen, amelyet a főzés során rézüstbe helyeztek. A főzés alatt kivált alkoholpára a hűtőhengerbe kerülve csapódott le és vált cseppfolyóssá. Az így létrehozott alszeszt kéziszivattyú segítségével a finomítókészülékbe juttatták, ahol az összes kellemetlen ízű és szagú olaj, illetve melléktermék kiválasztódott. A kész pálinkát először egy tartályba, onnan pedig egy fakádba, vagy közvetlenül a hordókba vezették. A finomítás megismétlésére abban az esetben került csak sor, ha a végtermék szeszfokát növelni kívánták. A barackpálinka a hordóban történt egyéves érlelése során szabadult meg karcos, kesernyés ízétől, és nyerte el jellegzetes, közkedvelt, finom zamatát, valamint világossárga színét. Az ellenőrzés során a vizsgálatot végzők rábukkantak a szeszfőzde pincéjében egy magasfeszültségű árammal működő készülékre, amelynek segítségével az üzem az érlelési folyamatok idejét néhány hétre le tudta szorítani. Az így előállított pálinkát azonban csak keverésre használta fel a cég. 48 Eredetileg a kecskeméti barackpálinka 1, 0,7, 0,5 és 0,35 literes, golyvás nyakú üvegben nyert palackozást, az ismert, tanácsházát ábrázoló főcímkével, nyakcímkével, s a palackot parafadugóval, valamint kupakkal zárták le. A kupak teteje dombornyomással készített kecskét ábrázolt. Töltése, címkézése kizárólag kézi erővel történt, majd minden egyes üveget a palackozási műveletek után szigorúan külön is ellenőriztek. Nagy figyelmet fordítottak a barackpálinka alkoholtartalmára, amely pontosan 44% volt, annak színére, szűrésére, mivel annak úgy a palackban, mint pohárba kiöntve csillognia kellett. A palackozott áru felbontásakor barackillaton kívül mást nem lehetett észlelni, kellemetlen szagot, mellékillatot nem lehetett érezni. 49 „ Kétségtelen tény az – írta Götz Imre szakemberként az 1971-es jelentésében –, hogy az eredeti kecskeméti barackpálinka minősége külön extra klasszist képviselt, és ma ilyen áru nem kerül forgalomba. ” 50 Mindezt nekünk, a ma emberének – akinek nem adatott meg, hogy ezt a történelmi italt megízlelhesse – jóleső érzéssel kell elfogadnunk. 48 MNL BKML IV. 1903. g. Jelentés, 71–73. p. 49 MNL BKML XXIII. 8. a. 17 474/1971. 50 Uo.
