Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - „A kutatói érdeklődésemet végig meghatározta, hogy vidéken születtem” (Ö. Kovács Józseffel Rigó Róbert beszélget)
223 vitákat váltott ki. A vizsgált korszakot is egy más megközelítésben, szemlélet- és megközelítésmódban próbáltad meg elbeszélni. Hogy látod, hogy változott, változik szépen lassan a korszak és a téma megítélése? – Szerintem egyértelműen változik. Ehhez a témához is úgy álltam, mint a 18–19. századi történeti kérdésekhez. Ha van az embernek egy jó, körülhatárolt témája, vannak azzal kapcsolatosan kérdései, megmondja, hogy milyen források alapján jutott ezekre az eredményekre, akkor az egy adott, érvényes tudás, egy tudományos munka, aminek remélhetően van közhaszna is. Tehát ha valaki ismereteket akar szerezni, akkor egy ilyen szempontból megírt munkát vehet kézbe. Az 1945 utáni kutatásokat illetően világos volt számomra az, hogy ki, miért és hogyan torzít, de én ezzel nem nagyon akartam foglalkozni. Azt próbáltam meg képviselni és most is ezt az álláspontot képviselem minden korszakot illetően, amíg élek, amíg aktív vagyok, hogy szólaljanak meg az ismeretlen kortársak általunk. Tehát emeljük be őket az elfelejtett vagy elfojtott zónából, emeljük be őket a szakmai nyilvánosságba! Már csak azért is, mert mennyiségi alapon ők mindig többségben vannak. Tehát az ő tapasztalatuknak éppúgy megvan a joga, mint bármelyik másiknak. A kutató felelőssége, hogy őket beemelje a szakmai nyilvánosságba. Ha az ember társadalomtörténet-kutatónak vallja magát, akkor az végképp a kötelessége, hogy mennyiségi alapon is tudja az állításait igazolni. Ez volt az egyik fontos szempont. A másik az, amit folyton érzékeltem, hogy ezek lényegében ,,sikeres” tabusítástörténetek, amelyek akár a kollektivizálás kapcsán máig jelen vannak, tehát van ennek egyfajta idézőjelbe tett, pozitív értelmezése. Úgy értem, hogy az adott pártállami kommunista diktatúra fenntartói, működtetői szempontjából volt sikeres a tabusítás. Mindig rá kell kérdezni a miértre, hogy ez miért történhetett így. Ennek kapcsán egy másik munka, amiben közösen, veled együtt vettünk részt, a Váltóállítás című kötet, ami a Vidéktörténeti Témacsoport 12 megalakulásától kezdve központi téma lett. 13 Szerintem mi sem gondoltuk még ott az elején, 2014-ben, hogy most másokat idézve, ilyen átütő lesz a mondanivalónk. Merthogy szerintem, ha nem is beszéltük ezt ki a kutatócsoporton belül, de arra kellett rájönnünk, hogy igazából 1945 történéseit ilyen alulnézeti, tapasztalattörténeti szempontból, ilyen mértékű rendszeres alapkutatásokon keresztül, még senki nem vizsgálta. Szerintem ezért lett ennek a kötetnek ilyen ereje, és ez így van rendjén. Most már bekerült ilyen módon az ezzel kapcsolatos művek sorába, de azért emlékezhetünk azokra a Rubicon on belüli, online felületen olvasható furcsa, ideges megnyilvánulásokra. Én ehhez úgy álltam 2000 tájától, hogy a jelenkortörténet-kutatásnak – kicsit humorosan kifejezve – egy nagy akadálya, problémája van, az, hogy túl sok a túlélő, velem együtt. Tehát valaki állandóan megsértődik, másképpen emlékeznek dolgokra, ez természetes velejárója ennek a kérdéskörnek. 12 A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának (MTA BTK) együttműködésével állították fel 2014 őszén a MTA Vidéktörténeti Témacsoportot Ö. Kovács József vezetésével. http://www.videktortenet.hu/hu 13 Csikós Gábor, Kiss Réka, Ö. Kovács József (szerk.): Váltóállítás. Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2017.
