Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - „A kutatói érdeklődésemet végig meghatározta, hogy vidéken születtem” (Ö. Kovács Józseffel Rigó Róbert beszélget)
218 múlott, hogy máshol kössek ki, mert ott voltam 1988. március 5-én a kiskunmajsai nevezetes tanácskozáson Kozma Hubáék lakásán, ahol lényegében – mint később magam is megtudtam – az MDF első vidéki összejövetelén voltunk. Jellemző módon erre, tehát a tiltott viselkedésre, a munkahelyemen megjelent politikai hatalom képviselői, így egy rendőrtiszt is rögtön felhívta a figyelmemet. A későbbi politikai és kulturális elit nem egy képviselője ott volt, Bihari Mihály- tól, Csurkán, Ráczon keresztül Závada Pálig, Debreczeni Józsefig. Éppen most 30 éve volt. Visszakanyarodva, végig megvolt bennem, hogy én a Duna–Tisza közi városi zsidóság kérdéskörét meg akarom írni rendesen. Aztán adódott egy konkrét ösztöndíj-lehetőség, az MTA Soros-ösztöndíjasa voltam, két éven keresztül kutattam ezt a témát. A 80-as években azok körében, akik ezzel foglalkoztak, elfogadott normának számított, hogy mindenki a polgárosodással foglalkozott. 2 A polgárosodás gazdasági, civilizációs, politikai, társadalmi jelentéstartalmáról rengeteg publikáció jelent meg akkoriban. – Később a környező városokban is születtek monográfiák a zsidóságról, például Novák László Ferenc írt a nagykőrösi, Végső István és Simko Balázs a kiskunhalasi zsidóságról, de ezek már jóval a rendszerváltás után születtek. Te alaposan megelőzted ezt a hullámot. – Meghatározó volt, hogy 1985–86 táján informálisan lehetett már arról hallani, hogy vannak a szakmán belül olyan Pesten tömörülő kollégák, akik a történészmesterséget másként szeretnék művelni, akik leginkább Hajnal István munkásságát állítják a középpontba. Később ebből a csoportosulásból szerveződött meg a Hajnal István Kör. Ha jól emlékszem, 86-ban volt az első salgótarjáni összejövetel, ahol ott voltam, és ilyen módon alapító tag lettem a Hajnal István Körben. Akkor tudatosult bennem egyértelműen, hogy van a társadalomelméletek szempontjából a külföldi trendeket ismerő történészek köre, és van sok szorgos levéltáros, muzeológus vidéken, akiknek esetleg nincs akkora elméleti fölkészültsége, külföldi tapasztalata, de a kettőt logikus egyesíteni. Ez nem jelenti azt, hogy vidéken ne lehetne tisztességes, elméletek útján, idegen nyelvi munkák alapján dolgozni. A 18. századi téma kutatásához szükség volt a latin nyelvre, ezért már Szombathelyen elkezdtem járni egy tanárnőhöz, majd Kecskeméten is folytattam, Salánki Istvánhoz jártam, aki a Piarista Gimnázium latintanára volt, hozzá jártam évekig, így már egész jól tudtam ezekkel a szövegekkel bánni. Közben németül és angolul is tanultam, igazán akkoriban érlelődött meg bennem az, hogy az idegennyelv-tudás nagyon fontos. Ahogy lehetett, én is törekedtem arra, hogy külföldi tapasztalatokat szerezzek, konkrétan 1985-ben a svájci származású Wéber Ede munkásságával kapcsolatos kutatás adott erre lehetőséget, amikor a Helvéciai Állami Gazdaság finanszírozásában 2 Zsidók a Duna–Tisza közén. Társadalomtörténeti esettanulmányok, XVIII–XIX. század. Kecskeméti Lapok, Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, Kecskemét, 1996.
