Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - „Szívügyem volt a levéltári iratanyag” (Péterné Fehér Mária ny. főlevéltárossal Kriskó János beszélget)
200 például a Kecskemét néprajza kötet, amelyben sok muzeológus kapott szerepet, ők mindannyian használják munkájukhoz a levéltárban fellelhető anyagokat. – Beszéljünk néhány konkrét munkájáról, például a Kecskeméten megtelepedett, híres német családok történetét feldolgozó könyveiről! – A témában az első ilyen kiadvány Iványosi-Szabó Tibor nevéhez köthető, a gyökereket ő írta meg. Az én első, németekkel foglalkozó könyvem úgy született meg, hogy a kisebbségi önkormányzat kért fel a munkára. Az akkori kisebbségi önkormányzati elnök, dr. Wicker Erika kér ésére a 19. század második felének ide vonatkozó anyagát dolgoztam fel. Nem volt egyszerű feladat, hiszen az itt élő, német származású családok nem alkottak egységes csoportoka t, nem különültek el a város társadalmán belül. Nem volt a városban közösséget alkotó, karakteres német kisebbs ég, amely tudatosan ápolta volna a maga nemzetiségi identitását és létét. Nyomon követhető volt azért, hogy betelepültek a városba számos társadalmi réteg képviselői, értelmiségiek, mesteremberek, iparosok. Itt élték le ugyan az életüket, de nem feltétlenül keresték a kapcsolatot egymással. Az egyes személyek és családok tehát inkább önmaguk miatt voltak érdekesek, nem a németségük miatt. Így feldolgoztam Fischer Boldizsár, Czollner Mihály és Klingert Antal életútját. 11 Már régen megírtam a következő három család életútját is, de időközben változás történt a német kisebbségi önkormányzat élén, és ennek a könyvnek a sorsa kicsit bizonytalanná vált. Mindenekelőtt le kellene fordítani németre , mert az volt az egyik lényeges eleme ennek a kiadványnak, hogy kétnyelvű. Egyelőre megrekedt a folyamat. – Létrehozott egy civil szervezetet, a Kecskemét Írott Örökségéért Alapítványt. Mi volt a célja vele? – Amikor az alapítvány ötlete felmerült, a levéltár nemigen jutott olyan, szabadon felhasználható forrásokhoz, amelyekből kisebb-nagyobb dolgokat be tudtunk volna szerezni. Ne gondoljon nagy dolgokra, például a tervrajzok rendezéséhez nem tudtunk megfelelően nagyméretű dossziékat, mappákat vásárolni. Vagy nem volt forrásunk például a térképtartó vagy a mikrofilmek tárolására szolgáló szekrényekre. És nem voltak kiállítási paravánjaink és posztamenseink sem. Az első gondolat az volt tehát, hogy valahonnan pénzt kellene szerezni. Többedmagammal létrehoztuk ezt az alapítványt, és hosszadalmas munkával megpróbáltunk támogatókat szerezni. Készítettünk egy leporellót, amely bemutatta a város és a levéltár történetét, és ezzel körbejárva próbáltuk meggyőzni lehetséges támogatóinkat. Beszéltünk az iratok megőrzésének fontosságáról, az állagmegőrzésről, a restaurálás szükségességéről. De ezen a módon nem si került támogatókat szereznünk. Viszont civil szervezetként tudtunk már pályázni a Városi Támogatási Program forrásaira. Első könyvünket is ennek a programnak a támogatásával tudtuk megjelentetni. Akkor merült fel bennem, hogy készítsünk kiadványokat, amelyeknek az értékesítéséből lesz majd némi bevételünk, amit 11 Péterné Fehér Mária: Híres német családok Kecskeméten I. Kecskeméti Német Települési Nemzetiségi Önkormányzat, 2013. 203. p.
