Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 11. szám - Dobozi Eszter: „Gondolatok – szobrok – évek” (Pálfy Gusztáv életműve szavakban és műtárgyakban)
Dobozi Eszter „Gondolatok - szobrok - évek" Pálfy Gusztáv életműve szavakban és műtárgyakban Paradoxonra épül a szobrászművész Pálfy Gusztáv könyve. Azzal zárja ugyanis pályáját és alkotásait bemutató kötetét, hogy „a mű az elsődleges, mert az a keletkezésének körülményeiből kiszakítva is képes önálló életet élni", s hogy „a jó szobor arról ismerszik meg", hogy befogadható „az alkotójának ismerete nélkül is". Ugyanakkor sok-sok oldalon idézi föl gyermekkorának, fiatalságának epizódjait, pályára kerülésének, utazásainak emlékeit, és nem csupán a száraz életrajzi tényeket ismertetve. S több művének fotója mellett tisztázza a keletkezési körülményeket, máskor az ihlető élményre, a közölni vágyott gondolatra mutat rá. Olykor műhelytitkokat tár fel. Hol műkritikusoktól, művészettörténészektől kölcsönözve részleteket, hol saját felismeréseit összegezve beszél művészetfelfogásáról, a tehetségről, a kreativitás nélkülözhetetlen voltáról, a pályája alakulását befolyásoló szellemi hatásokról. Fejezeteket szentel mestereinek, a képzőművészet azon alakjainak, akiknek művészete ihlető eleme alkotói tevékenységének, vagy akikkel a Sors beszélő viszonyba, baráti kapcsolatba sodorta. Másutt motívumok, jelképek elemzésére vállalkozik. Külön is figyelemre méltó a Reflexiók ábécében című fejezet, melyben pályája tényeit vagy az őt foglalkoztató témákat, elvont fogalmakat, természeti jelenségeket járja körül kisesszéjellegű írásaiban. Mintha fogódzót akarna adni a szobraival találkozó közönségének. Észrevette ugyanis, mint írja, hogy galériájának látogatóit nem csupán a művek érdekelték, szívesen hallgatták azokat a háttér-információkat is, amelyek közvetlenül a tárlatvezetésre vállalkozó művésztől származtak. Megtudhatjuk a könyvből például, hogyan vezetett az útja az alkotásai nagy részét kitevő kisplasztikához. Vallomásai szerint ehhez az ősidők óta meglevő műfajhoz a líraisággal vagy a drámaisággal érintkező témák közelítették. S az, hogy ezek a 20-40 centiméteres műtárgyak a bensőségesség, az intimitás légkörében élnek igazán - ihlet és forma szerencsés találkozása esetén. Fontosnak tartja, hogy kézbe foghatók, helyük a térben könnyedén változtatható. Lakótereinkben, szobáink polcain, íróasztalunk sarkán találhatjuk meg számukra azt a pozíciót, amelyből művészi hatásukkal mindennapi életünk részévé válhatnak. Ebből érthető meg az is, hogy miért éppen azt a Henry Moore-idézetet választotta könyve mottójául, amely szerint „a művészek arra törekszenek, hogy más emberek és saját maguk számára is értékessé tegyék az életet..." De nem csupán a két fejezetet is megtöltő kisplasztikákkal találkozhatunk e 115
