Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Márton László: Régi német mint mai magyar (A költészetről és a fordítói munkafolyamatról)

középkori német költő mellett, Walther nyolc teljes költeménnyel és további versrészletekkel szerepel.

Bakóczi Károly Német költőkből című kötete szintén 1935-ben látott napvilágot, méghozzá Székelyudvarhelyen. Megrendülve olvasom az előszót: valaki a két világháború között, a magyarság vég- és peremvidékén a műfordás teleoló- giájáról elmélkedik, és 240 oldalon próbál teljes képet adni a német költészetről. A kötetben Walther tíz fontos verse olvasható, értő és nyelvileg is igényes fordításban.

Vajthó László Német anthologia (1916) és Német költők (1930) című kötetében Walther két műve olvasható, a hársfa-vers és az Elégia. A fordítói látásmód érzékeltetése végett álljon itt a későbbi kötet néhány bevezető mondata a Minne- dalnokokról és Waltherről: „Szivárványos ideálok lebegnek e szigorú erkölcsű énekesek előtt; a lovagi eszmény hármas egysége, a nőtisztelet, hűbéri hűség és vallásos áhítat hódítja a lelkeket. A nő égi magasságban, földiségétől megfosztva él a képzeletben, s a romantika első, bárányfelhős kora vadregényes kalandok és veszélyek árny- és fényjátékában zajlik le, mintegy félálomban. Walther von der Vogelweide ennek a korszaknak a legnagyobb énekese, a német Tinódi, aki azonban - századokkal hamarább - politikai költészete mellett a vallás és szerelem dalait is magasan fölébe emeli pályatársa valóságtól kongó krónikáinak." Nem biztos, hogy szerencsés ötlet egy korábbi német költőt egy későbbi és kisebb tehetségű magyarhoz hasonlítani, de vegyük észre, hogy Vajthó a Lied- és a Spruch-költészet műfaji kettősségét ragadja meg a maga módján.

Keresztury Dezső A német irodalom kincsesháza című, szintén 1941-es kiadványában a hársfa-vers Babits Mihály, a világtól való búcsú és az Elégia Szabó Lőrinc fordításában olvasható. Kereszturyra, mint az kiderül a kötet bevezető esszéiből, észrevehetően hatott Szerb Antal világirodalom-koncepciója, azon belül a német középkorról, és különösen Waltherről szóló fejtegetése. Két évtizeddel később ezt egy egész Walther-kötettel szemlélteti.

1960-ban jelent meg az Európa Kiadónál, Lator László válogatásában az Énekelj, aranymadár! című antológia. Ez mindmáig a legjobb és legteljesebb áttekintés a középkori német líra egészéről. A többi középkori német költő mellett Walther húsz verssel van jelen benne. Ebből három háború előtti, klasszikus modern fordítás (Babits, Szabó Lőrinc és Radnóti Miklós munkája), a többi új munka, részint az akkori középnemzedékhez tartozó legjobb költők, részint fiatal tehetségek keze alól. A kötet szerkesztője a költőként akkoriban legjobb formáját nyújtó Garai Gábor volt.

Mintha Lator László összeállítására akart volna felelni az akkor még önálló Magyar Helikon az 1961-es Walther-kötettel. A Walther von der Vogelweide válogatott versei című könyvet Keresztury Dezső válogatta és rakta össze, vagyis ő alakította ki a kötet szerkezetét. A versekhez kapcsolódó jegyzeteket és egyéb tudnivalókat Vizkelety András írta. Ő később tanárom volt a pesti bölcsészkaron; régi német szövegekkel foglalkozva egyébként is sokat köszönhetek neki. A kötet a korabeli könyvművészet egyik remeke. A korszak egyik legjelesebb tipográfusa, Haiman György tervezte. Ezúttal is megemlítendő a szerkesztő neve: Bemáth István, aki nemcsak műfordítónak, hanem germanistának is

15