Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 9. szám - Kabdebó Lóránt: Naplójegyzetek a forradalom idejéből

tudatában büszkeséggel eltöltő öntudatot sugárzott hogy a forradalom Budapesten azalatt tört ki, amíg Miskolcon, a Kossuth utcában a korszak két nagy költője egymást mutatta be a város összegyűlt közönségének. Szabó Lőrinc Válogatott verseinek kötete 1956 könyvnapjára jelent meg Illyés Gyula mára már klasszikus bevezető esszéjével. A TIT szervezet rendezésével, Bihari Sándor költő szervezésével ezt mutatták be Szabó Lőrinc szülővárosában. A nyitóképen most a naplójegyzetek élén Illyés Gyula két oldalán két nagyra becsült miskolci tanáregyéniség, Bőd Andor, az Antall- kormány miniszterének édesapja és Csorba Zoltán, a szinte mitikus helyi esemény továbbéltetői látszanak. A nap dokumentumait nagy merítésű adatgyűjtő monográfia dolgozza fel (Fazekas Csaba: A ciklon szélcsendjében: Emlékezések, dokumentumok Szabó Lőrinc 1956. október 23-i miskolci irodalmi estjéről, illetve Miskolc életének szerepéről az 1956-os forradalomban, Bíbor, Miskolc, 2000).

Egy ekkoriban keletkezett vers - sőt versciklus - létrejöttéről, alakulásáról Lakatos István, Szabó Lőrinc már évtizede halott költő-tanítványa számolt be emlékirataiban

Szív lándzsahegyen címmel 1993-as Paradicsomkert című kötetében: ,,A Széna téren járunk már. Nyitott páncélautók jönnek szembe. Kerülgetjük az ellenállás omladékának maradványait. - A zsarnokság mindig ostoba - mutat Lőrinc a szétlőtt házakra. - Végső fokon mindig ostoba. Az értelem ebben reménykedhet. Egy zsarnok lehet jó taktikus, de mindig rossz stratéga. A pillanatnyi célért habozás nélkül feláldozza a távolabbit. Győz a jelenben, következésképp elveszti, amivel áltatja magát, csal bennünket, saját jövőjét. A Városmajor előtt visszatér saját témájára. Verset készül írni a forradalomról. '56-ról, igen. A Szózatét parafrazeálja. Néhány sort elmond belőle. Az alapgondolatra emlékszem csak: a sírt, melyből nemzet kel föl, ujjongó népek veszik körül."

A miskolciak legendája szerint az est másnapján, szemük láttára írja le az emlékezetükben őrzött verset az Illyés házaspár, az Egy mondatot a zsarnokságról-t. Szabó Lőrinc pedig táskájában hozta későbbi forradalmi ciklusának első darabját. Utóbb a ciklus kapta a Meglepetések címet, de eredetileg az első darab önmagában viselte ezt. Ezzel a címmel önállósult sokáig, felesége mit sem sejtve a folytatásról nyugodtan küldte férje halála után a Borsodi Szemle irodalmi rovata szerkesztőjének, Gyárfás Imrének kérésére közlésre. Meg is jelent, két másik vers társaságában (Szabó Lőrinc kiadatlan költeményeiből. In: Borsodi Szemle. Széphalom-rovat, 1960. 3. szám, 247. A ciklusbeli címe ekkor még csak zárójeles keletkezési időmegjelölésként szerepelt: 1956. október 16. körül.) Később köteteibe is bekerült. Csak akkor néztünk nagyot Kelevéz Ágnes kolléganőmmel, amikor egy délelőtt nála jártunkkor Klára néni megkért minket: ugyan nézzék már meg ezt a kéziratos szekrényt, lányom gyűjtötte össze, az ő hagyatékából maradt, mi lehet közöttük. És megtaláltuk a teljes ciklus gépiratát. Xerox-másolatát büszkén őriztem, de csak a rendszer- váltás pillanatában, a Vigadóban, a Miskolc Baráti Kör összejövetelén olvastam fel, majd a Magyar Nemzetben publikáltam (Egy fiókba zárt versciklus Szabó Lőrinctől. 1990. január 31. 4).

Utóbb, amikor egy újabb hagyatékrész került az MTA könyvtárának Kézirattárába, akkor ismertük meg a vers kéziratát is (Ms 2271/254), benne Illyés Gyula kézírásával egy emblematikus két sort.

És most olvasom Illyés naplójegyzeteiben. December 11. Kedd:

135