Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - A. Gergely András: Kimagyarázkodások (Kisebbségiség, humor és életfelfogás a zsidó viccekben)
A kisebbségi lét kiegyenlítése a humorban /Többes kötődések/ A bölcs rabbitól megkérdezik a tanítványai: mitől édes a kávé, a cukortól vagy a kavarástól?- Nu, természetesen a kavarástól. -Akkor miért kell bele a cukor? - Szamarak, hogy tudjuk, meddig kell kavarni/4 Egyfajta kérdéstalány és válaszkétely párbeszéde ez a tradicionálisan interaktív kapcsolatban... S hogy a válasz sejtelmes racionalitása és benne rejlő szakrali- tása mennyire árulkodó, a kérdésfeltevés bizonytalansága és mindentudáskételye miképpen uralkodik benne egyidejűleg, meg hogy ennek megértéséhez a kívül- állóság és bennfentesség mennyire elkerülhetetlen, talán nem szükséges magya- rázgatni. Próbatételek a narratív élcelődés, elbeszélőérzékenység és lingvisztikái cselezés közegében, melyeknek mindennapi életre, világképre, tudáshorizontra gyakorolt hatása is átláthatóvá válik mindenkor. Olvasatok, csűrcsavaros humor, mindig öniróniára és életvezetési kritikára fókuszált, jelképdús kettős beszéd... Ez ül véges-végig a Bezzeg a mi rabbink kötetben, valódi viccek, valódi humorral és valódi közösségi kapcsolatokból fakadóan.5 A mottóban rejlő „rabulisztikus" érvelés ilyetén olvasói reflexiója alighanem csupán illusztráció lehet, melynek képzelt szituációjában megannyi „zsidós" humorelem megjelenik talán - de épp attól, hogy sűrített, s nem csupán „csinált" poén, kissé kitekerten hamiskás lesz, mint a zsidó közösségi olvasatok sokasága esetében. Verzió, melyre válaszként nem a magyarázat, hanem újabb változata következhetne... Papp Richárd kötetében - nem értendő félre - korántsem „zsidó viccek" gyűjteményéről van szó, hanem olvasatok olvasatairól, értelmezéskultúrák értelmezéséről, ahogyan azt egy kulturális antropológus - mint maga is a zsinagógái közösség tagja - értelmezni vállalja. Saját hangján a hívőközösség hangját tolmácsolja, mintegy, ha úgy tetszik: „előénekel" szinte... Saját tónusában jobbára azt az önkritikus és eredeti kultúrakritikát gyakorolja, melyet a Bethlen téri minjen közösségéből hoz, s további olvasatra kínál a remélhető olvasónak. Vagyis nem poénok és viccek válogatását vagy „okoskodó" tipológiáját, „humornéprajzát" adja, viszont kulturális antropológiai jelentésuniverzumát annál inkább. Ahogyan a közösség beszél, ahogyan önmagát „adja", „megépíti" és élteti, ahogy mindezt az átbeszélési szertartást élvezi és gyarapítja maga is, telítve ékekkel, önkritikával, belátásokkal, megbocsátásokkal, iróniával, világképi cselekkel és narratívák narratíváival. Pótolhatatlan, ahogyan ezt Papp Richárd csinálja, mert hisz rajta kívül senki sem jár éppen arra, aki nemcsak följegyez, gyűjt, szelektál, kérdéskörökbe szálaz szét, tematikus válogatásokba rendezi a tipizálható 4 www.zsido.hu/zsido-humor/201-rabbitoertenetek 5 Papp Richárd 2015. Bezzeg a mi rabbink. így nevet egy pesti zsinagóga. Budapest, Libri Kiadó, 204 oldal. 227
