Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Tarján Tamás: A dubrovniki Szent Balázs-templom leírása
Szent Balázsról mint Dubrovnik városának védőszentjéről. A könyvet az összes Balázsoknak és minden érdeklődőnek, elsősorban azonban Balázs nevű öcsémnek és édesanyánknak (az ajánlásban: Kismaminknak) szántam. A sorozat rég megszűnt, 2014 karácsonya óta az ajánlást is az égbe kellene címezni, azonban a Szent Balázs-, illetve Balázs-vonatkozásokat, a személynév honi és külhoni viselőinek életét, munkásságát máig kutatom, adataikat gyűjtöm, hátha kialakul belőlük egy kéziratos, egypéldányos ajándékkönyv testvéremnek. Mivel Szent Balázs az arméniai Szebaszte (Sivas) püspökeként szolgált, és Kis-Örményországban hunyt el, negyedrészt örmény eredetű családunk megkülönböztetett tisztelettel respektálja kultuszát. Legyen utam fő tájolási pontja, célja a Szent Balázs-templom. Kétszer két- három óra alatt nyilván alaposan feltérképezhető. Szeretem az idegen nyelvű szentmiséket, szeretem, amikor - belső hallásom már fordítja is magyarra - a Miatyánk után elhangzik a „Legyen békesség közöttünk mindenkor", s következik az egymást ismerő és nem ismerő hívek kézfogása, ölelése, néhol arcösszeérintése. Amint az Angliába összekészített ruhadarabokat, olvasnivalókat sebtében átcserélem mediterrán kollekcióra, bevillan: Déry Tibor A befejezetlen mondat című regényét vinnem kell. Bécsben kezdte írni, 1934 szentestéjén, ám jórészt Dubrovnikban folytatta, ahol vallomása szerint narancson élt, mert másra nemigen futotta. A főszereplő: Parcen-Nagy Lőrinc. Az én fiam: Lőrinc. Rábízom magam Szent Balázsra és Szent Lőrincre. * Napszállatkor már indul a reptéri busz az Óváros felé. Kiderül: emlékeim nem is oly élesek, igaz, annak idején egész másfelé, Lapad városrész fürdőövezetében laktunk. Most jobb lett volna már a városi végállomás szilveszterre feldíszített, forralt borral és sült gesztenyével hívogató tere előtt leszállni, mert így alapos visszafelé kutyagolásra kényszerülök. A Villa G.-t, szálláshelyemet keresem. Sajnos az ulica Frana Supila a józan észnek ellentmondó házszámozással ellátott, kivilágítatlan üzletei, nyaralói közt hiába kóválygok bőröndömet görgetve. A sarki kisboltban vásárolt sör és az eladó barátságos-tanácstalan szóáradata sem segít. Végül - nevét, plakátjait meg sem nézve - egy elegáns múzeumba nyitok be, amely 20 óráig látogatható, és a portán szolgálatot teljesítő művészeti munkatársai a maguk szívességéből belevágnak a telefonos tájékozódásba. Dombnak fel indítanak útba. A Hotel Argentina recepciósa udvariasan felvilágosít: a Villa G. az ő filiáléjuk, sajnos most (igaz, ami igaz, ezt a magyar partnercégnek nem hozták tudomására) zárva tart, de ők szeretettel látnak. Az Argentina sokkal előkelőbb, szélesebb panorámájú, mint amire befizettem, a szoba is elsőrangú. Gyorsan a netre kattintok, ki volt Frano Supilo (1917-ben elhunyt politikus, újságíró). Percek múlva már indulok a Stari Gradba, hogy elsőül a védőszentnél jelentkezzem. Az egyik útikönyv azt írja: lépcsősor tetején áll a Szent Balázs-templom. Az Óváros hangulatára általánosságban emlékszem, látnivalóira külön-külön nem. Sebesen, szívdobogva megmászom az utamba 200
