Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Muszatics Péter: Álomvilágok

Rátkay Endre itt élt, fekete ruhában, oroszlánfejű ébenfa bottal rótta Pesterzsébet utcáit, Budapestre ritkán járt, de ha bement, állítólag gyalog tette meg az utat a messzi belváros és Átlós utcai háza között. O volt a tökéletes kívülálló - arcképeit elnézve mégsem egy megkeseredett művészt látni, hanem egy délceg, derűs, ősz hajú, nagyszakállú férfit, aki, egészen a novemberi fagyokig, naponta megfürdött a Dunában, figyelmesen bánt a nőkkel, és szemlátomást boldog volt saját világában. Egy elhagyott, fűtetlen tejboltban rendezte be műtermét, ahol a redőnyök mögött a bolondok és a szentek magabiztosságával festett évtizedekig.

A világ körülötte sokáig a szocialista realizmus bűvöletében élt - ő, álomvilága biztonságában élve, nem fogadta el sem a szocializmus realitását, sem a „hivatalos" festészet szabályait. Tanárai nagyra becsülték a Képzőművészeti Főiskolán, de szertelenségeit nehezen viselték. Csontváry Kosztka Tivadar volt nagy hatással rá - állítólag órákat töltött megbabonázva óriási vásznai előtt, amelyek szinte a véletlennek köszönhetően menekültek meg attól, hogy szemétdombra kerüljenek vagy teherautó-ponyvának használják őket. Rátkay másik bálványa Dante volt - szótárral a kezében, olaszul olvasta hetekig az Isteni színjátékot.

Aztán maga is megalkotta univerzumát. Gyanakodva néztem a képeit, mert kevesen képesek arra, hogy a szétesett kozmikus világkép helyett saját művészi univerzumot hozzanak létre. Ahogy maga Rátkay írta, a hagyományos és a modern művészet személyes összebékítése volt a célja - bátor, sőt istenkísértő vállalkozás. Motívumok ezreit alkotta meg. Nem félt a giccstől, a nagy témáktól, képein felbukkannak politikusok és papok, művészek és hadvezérek, geometrikus ábrák, képletek és alkímiai jelek bomlanak ki egymásból, rétegződnek szinte átláthatatlanul egymásra. Megfejtésük (amennyiben meg- fejthetők) heteket venne igénybe. „Hozott anyagból" dolgozott, sokat idéz, más festmények részleteit, mások által megalkotott jeleket, készen kapott propagandaképeket, abszurd és szürreális jeleneteket, ősi szimbólumokat. Hiszen már mindent megcsináltak, csak az a kérdés, hogyan csoportosítunk. Neki mindenesetre volt érzéke a csoportosításhoz - kerek világot alkotott a periférián.

A Dante kozmikus rendjét és Hieronymus Bosch képi rendjét idéző álfreskóin és álikonjain Hitler, Sztálin és Mussolini mellett ott vannak a magyar történelem emblematikus alakjai is: Horthy Miklós, a kormányzó - nem fehér lovon, hanem ló-emberként, kis fehér lótesttel és nagy emberfejjel, játékkoronával, fülbevalóval, borvirágos orral, fölemelt első patákkal. És az álomszerű, apokaliptikus 20. századi történelmi kavalkádban ott van Kádár János is, egyszerű fekete ruhában, felemelt mutatóujjal - ujja hegyén pedig imbolygó kis vörös csillaggal. És felbukkan rengeteg nő, ruhában és ruhátlanul, mindenféle pózokban - néhányuk modellje Rátkay valamelyik felesége volt. Első kiállítását Weöres Sándor nyitotta meg. „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra"-A teljességfelé szerzőjének szavai mintha illenének a pesterzsébeti mesterre.

197