Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Juhász István: Két arc a vetítőgép fénysugarában

folytatásának mintadarabja. Igaz, tele naivitással a boldog végű mesében: a hős duellálása azért halált megvető, mert tudja, nem veszíthet, hiszen ő a XX. századból érkezett, s tele kezdetlegességgel a gépszerkezet kialakításában. Űrhajója egy tojásdad alakú bádogléggömb, ahogy a kisgyerek elképzeli - ám az egész fura kísérletben van valami tiszteletet parancsoló. Új, merész, és sutaságaival is filmszerű film formálódott a Szinusz díszleteiben. A téma s a látvány különlegessége sajátságos módon hagyományos színészi eszközökkel társult. Karády Katalin mint olasz díva és a gép feltalálójának leánya kettős szerepében talán legjobb teljesítményét nyújtotta. Sehol nem annyira természetes, mint ebben a képzeletszülte világban. Szilassy László a krakéler jövevény szerepében nem elég bátor és dinamikus, humora is halovány, nem nőtt fel az összetett szerephez, nem érezte meg a néhol groteszk stílust. Mintha túl komolyan vette volna a komolytalan játékot. Ami egyébként színpadi formában is létezett. Elszánt filoszoknak könyvtárak poros mélyén elérhető, nem túl nagy erőfeszítést igénylő búvárkodás árán Földes Imre 1908-ban bevégzett munkája, ő dramatizálta Herczeg prózában megfogalmazott Szinuszát, arról azonban nincsen megbízható adat, hogy ez a színjáték valaha is színre került volna. Szerencsére a film sértetlenül megvan, hogy (mozgó)képet adjon egy kíváncsi korszak kíváncsi stábjának felfedező kedvéről és máig tanítható tudásáról.

Az üdvözlő kritikáktól most eltekintek, könnyűszerrel és szép számban föl- lelhetők a kor sajtókiadványaiban. Inkább a trilógia harmadik darabjára fordítok figyelmet, már azért is, mert az 1942 novemberétől forgatott és 1943 márciusában már vetített, közel százperces A láp virága egy igen gyakori műfaji metamorfózis eredménye. 1919 februárjában a Vígszínház játszotta Hegedűs Gyula színrevi- telében A kivándorló című drámát Herczegtől, ez lett Békeffy István és Keleti Márton forgatókönyvírói beavatkozásával a film alapja. Tudni érdemes, hogy 1931 tavasza és 1944 ősze között pontosan száztizenegy film készült színművekből vagy színpadi produkciókból, a lélektani drámától a társalgási vígjátékon át az operettig. Ezek sorába tartozik Herczeg utolsó filmes olvasata Hamza műhelyében. Jelentékeny film ez, ahogy mondani szokták, jobb, mint az eredeti. Minőségi változtatásokat találhatunk a színdarab és a mozidarab összehasonlításakor.

„A sülthöz badacsonyi jön és villányi vörös." Ez a kezdőmondata Kristóf pincér szájából - A kivándorló című Herczeg-színműnek. Az első felvonás értelemszerűen vendéglőben játszódik, ennek is „zöld szobának" nevezett különtermében. A dráma alapján megvalósult film első képsorain egy szűk börtönfolyosót látunk, sétára vezényelt rabokkal. Majd hatalmas riadalom támad, valaki egy cellában sebesülten fekvőhöz kér segítséget. Kiderül: a rab önkezével próbált véget vetni életének, szerencsére sikertelenül. Jön az orvos, majd a pap, ez utóbbinak beszél múltjáról az elítélt, a film(dráma) főhőse, az egykor könnyelmű és felelőtlen életet élő gazdag gavallér, Pálfalvy Miklós.

A színmű cselekménye tehát időben előre halad, a film a visszapillantó dramaturgia nem mindig hasznos eszközét alkalmazza. Öröm, hogy nem a végén, hanem valahol a közepén csöppenünk a történetbe: már sok minden lezajlott, de még fontos események vannak hátra, életbevágó döntések vár109