Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Juhász István: Két arc a vetítőgép fénysugarában

képek nyelvén mutatja a havasok világát, az ott élő emberek életét. Makay számos rendezővel dolgozott, többek között Vaszary Jánossal, Radványi Gézával, Bánky Viktorral, Hamza D. Ákossal, akik, mint könyvében írta: „mind értékes, külföldön is elismerést nyert tehetségek voltak". Majd bekezdésnyi terjedelemben erdélyi barátjáról így emlékezett: „Külön meg kell említenem Szőts Istvánt, aki messze kiemelkedett közülük. Arca meggyőzően sugárzott, ami mindenképpen teljes bizalmat keltett, magatartása erőt árasztott. Tökéletesen ismerte a filmgyártás szabályait. Munkatársai elismerték fölényes tudását. Volt egy igen jelentős tulajdonsága, ami számomra megkönnyítette a munkát. Vizuális módon meg tudta értetni munkatársaival egyéni elképzeléseit. (...) A Hunniában gyakran találkoztunk és hamar összebarátkoztunk. Erős kapoccsal kötött össze minket a közös istenhit." Nagy kár, örök veszteség, hogy az Emberek a havason után Makay mindössze egyszer dolgozhatott Szőts Istvánnal. 1947-ben ő rögzítette a rendező Ének a búzamezőkről (túlzás nélkül: filmkölteményének) külső felvételeit. (A stúdióban Hegyi Barnabás vette át tőle a kamerát.) A velencei nagydíjas csapat együttműködése tehát sajnos egyedül való. Makay azonban nemritkán szövetkezett a forgatókönyvírást is magukra vállaló rendezőkkel, s az így kialakult - összeszokott alkotópárosok munkája további sikereket hozott. Például említem Balogh Bélát, aki Babay József könyvéből a Rózsafabot megható szerelmi történetet forgatta (1940) Szeleczky Zitával és Tímár Józseffel. Balogh jegyzi a Mária két éjszakája drámát mint író-rendező (1940), és idetartozik rögvest Bánky Viktor, hasonló kettős szerepvállalással. A hegyek lánya (1942) filmballada kapcsán Hamza D. Ákos szövegíróként is lehetőséget teremtett a képíróként tevékenykedő Makaynak a Külvárosi őrszoba (1942) és az Egy fiúnak a fele (1944) létrehozásánál. S olyan minden filmes titkokat tudó tehetségek, mint a „szerzői darabok" író-rendezői: Radványi Géza és Vaszary János is Makayt választották társul az alkotásban - írók a képírót! -, előbbi az Európa nem válaszol, utóbbi a Megálmodtalak című vállalkozásukhoz. Radványi második világháborús filmje (1941), egy tengerjáró hajón játszódó kémhistória, a szokatlan helyszín okán különös kihívást jelentett Makaynak. Vaszary könnyed vígjátéka (1943) sok rohanással, félreértéssel, sztárszereposztással, változatos külsőkkel sokáig a hiánylistán volt, csak nemrégiben került elő egy poros padlásról, teljes épségben, a nézők örömére. íme, egy gazdag operatőri pálya nevezetes állomásai, amelyeken nyomon követhető, hogy a képíró egyenrangú alkotótársként tökéletesítette és formálta a jövő számára is véglegessé a szövegíró gondolatait a mondanivaló közvetítésének szolgálatában.

Az már életútjuk és a (magán)történelem bizonyára nem „véletlen egybeesésének" következménye, hogy a háború után mindhárman külföldre távoztak. Vaszary soha többé nem tért vissza, idegen földön, idegen nyelven írt sikerdarabokat. Radványi és Makay pedig Európában és Amerikában gyarapította sokáig a magyar filmkészítők jó hírnevét.

Talpalatnyi sem maradt

Az 1931 és 1944 közötti szűk másfél évtized százszor és ezerszer megérdemli az állandó jelzőt: „a magyar beszélőfilm hőskora." Ez az epitheton ornans akkor is maradéktalanul érvényes, ha - mintegy ellenpontozásul - filmesztéták,

92