Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Sasvári Edit: Konjunktúra plusz kiszorítás (Kassák Lajos önköltséges kiállítása a budapesti Fényes Adolf Teremben)

ellenére, hogy sem Aczél György, sem Kádár János „nem szerette''9 őt, még a régi időkből. Megkockáztatom, bőven volt mit törleszteniük Kassákkal szemben, aki világéletében az a fajta elvszerű baloldali volt, akinek makacs hajlíthatatlansága összeférhetetlen volt az illegális mozgalom és a későbbi pártadminisztráció magát a pártakaratnak meggondolás nélkül alárendelő logikájával. A frakciózás fő bűnnek számított mind a mozgalomban, mind a hatalomgyakorlás idején. Aczél, bár hasonlóan mélyről jött, mint Kassák, természete, attitűdje homlokegyenesen az ellenkezője volt Kassákénak. Aczél felemelkedése során nagyon fiatalon került közel a progresszív polgári szellemi elithez. Legerősebb élményeinek egyike az volt, hogy tekintet nélkül az osztálykülönbségre, befogadta őt ez a kifinomult és a dolgokat bizonyos fölénnyel kezelni tudó értelmiség, és később, politikusként is merített ebből az élményből. Mindenesetre, ha élete folyamán szóba jött Kassák neve, személyének megítélésében inkább vállalt szolidaritást a polgári és konzervatív entellektüellekkel, mint az ízig-vérig baloldali gondolkodású Kassákkal, akinek a magatartása Aczélt és másokat minduntalan a saját opportunizmusukkal szembesítette. Mélyen elgondolkodtató, hogy 1974-ben, jóval Kassák halála után hagyatékának sorsa még mindig politikai kérdésnek számított.10

Kassák küzdött a kiszorítás ellen, nem adta meg magát. Nem szószólók segítségével konspirált, hanem maga kezdeményezte a párbeszédet (többször is) a kultúrpolitika képviselőivel. 1959-ben kérvényezte a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségénél, hogy gyűjteményes kiállítást rendezhessen.11 A Művelődésügyi Minisztérium azonban elutasította ezt a kérését. Később, 1965- ben Kassák újra próbálkozott. Életmű-kiállítást akart. El akarta magát ismertetni, mégpedig Magyarországon, a munkáshatalom előtt, mint nemzetközi tekintélyű proletár művész. De nem kompromisszum alapján akarta magát elismertetni, hanem megalkuvás nélkül, a maga igazsága szerint.

Milyen anyagot akart kiállítani Kassák, és mi bátorította őt erre a lépésre?

Kassák kizárólag absztrakt műveit akarta kiállítani, köztük a húszas években készült képarchitektúráit, életműve legradikálisabb fázisának terméseit. Tehát az akkori kultúrpolitikai szempontból problematikus anyagot. így miközben Kassák a párbeszédre törekedett, éppen azzal lépett fel, amit a hatalom elutasított. De fel9 Kassákkal kapcsolatban gyakran használták Kádárék azt a szófordulatot, hogy „nem szeretjük". Sokat elárul ez az egyszerű szófordulat a politikai működés irracionalitásáról és arról a történelmi tényről, hogy a Kádár-rendszer történetét és mentalitását elvi alapokat keresve lehetetlen megérteni.

10 „A Kassák életműnek óriási kultúrtörténeti, irodalmi és művészeti jelentősége mellett, ma még kétségtelenül ható, aktuális politikai kicsengései vannak. A munkásmozgalmon belül folytatott vitái nem kerültek megfelelő történeti távlatba. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy a kiállítás bizonyos témákat nem kerülhet meg, s ugyanakkor vannak olyan témák, amelyek tisztázása meghaladja egy múzeum lehetőségeit." AZ MSZMP KB kulturális osztályának feljegyzés a Kassák-hagyatékról Óvári Miklósnak, 1974. május 20., MÓL 288.f.36/1974/20.őe.

11 Kassák Lajos levele a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Szövetség Kiállítási Bizottságának, 1959. szeptember 12. PIM-Kassák Múzeum, KM-Lev. 298. a. Kassák elképesztő munkabírására jellemző, hogy az ötvenes évek végére egy hatalmas új festészeti anyagot hozott létre, amelyet teljes joggal szeretett volna bemutatni. Magyarországi kiállítási próbálkozásaival párhuzamosan folyik 1960-as párizsi, Denise René galériabeli kiállításának szervezése is.

61