Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Lengyel András: „Éltünk rögös határain” (Ignotus Hugó „novellaszerű memoire”-jairól)

zi meg és jellemzi, s ad egy - származásukra utaló - névsort is róluk (Schultz, Petz, Lehr, Böhm, Fröchlich, Weber, Elischer), majd közülük hármat ki is emelt: „Pecz Vilmos, az ó-filológus és Scholtz Ágost, a mathematikus, csakhamar fölkerült a budapesti egyetemre. Legkiválóbb köztük, tudósnak is, embernek is, Böhm Károly ó-filo- lógus és filozófus volt, később kolozsvári egyetemi tanár és rektor s »Az ember és világa« című három részből álló filozófiai munka és rendszer írója." A legrészletesebben (Lehr mellett) Böhmről emlékezett meg, s bár utalt rá, hogy róla már különböző alkalmakkor sokszor írt, ebben az összefüggésben lényegesen többet szeretnénk még tudni - mind Böhm megismerése, mind Ignotus hozzá való viszonyának megértése szempontjából. Tanárai közül, mintegy kontextuson kívül, pótlólag, kap még pár sort Ábel Jenő is. A diákévek fölidézése, sok oknál fogva, ideális alkalmai az anekdotázásnak, a részleteknél való elidőzésnek, Ignotus, érdekes mód, mégsem így járt el. O inkább annak a kulturális légkörnek a lényegét próbálta meghatározni, amely az evangélikus gimnáziumra volt jellemző. Ez nemcsak hogy nem érdektelen, de nagyon is fontos és tanulságos - ám beszédmódját tekintve inkább értekezésszerű (s nem novellaszerű). Elvontabb. Ez is jelzi, Ignotus voltaképpen emlékező cikket írt ez alkalommal (s nem novellaszerűt). Egyetemi tanárai valamivel részletezőbb bemutatást kaptak. Indításként, mintegy általánosítva, ki is mondta: „Mint apámmal s a gimnáziummal, az egyetemmel is szerencsém volt - kiváló emberek hatása alá kerültem, olyikhoz közelébb is jutottam, s társaim sem voltak utolsók." Tanárai közül - kit rövidebben, kit hosszabban jellemezve - többeket bemutat. Pulszky Ágost, Hajnik Imre, Kerkápolyi Károly, Salamon Ferenc, Kármán Mór, Heinrich Gusztáv, Gyulai Pál, Fayer László, Pikier Gyula, Láng Lajos, Beöthy Zsolt - érdekes névsor. Érdekes, mert Ignotus elvileg joghallgató volt, e listában azonban nem a jogászok dominálnak. Nyíltan ki is mondta: „A tanárok közzül a számomra illetékes jogiak nem ragyogtak túlságos fényben, kivéve Pulszky Ágostot, kinek szociológus és jogfilozófus jelentőségét azonban csak mostani szemmel tudjuk megmérni - akkor mint meglehetős kapkodó politikus állta el a saját maga képét." A lista nevei inkább a társadalomtudományok bizonyos ágait s a bölcsészetet reprezentálták. Ez aligha csak a jogászprofesszorok viszonylagos gyengébb kvalitásaival magyarázható, megmutatkozik benne Ignotus érdeklődésének valódi, nem jogászi alapszerkezete is. S föltűnő, hogy bár árnyalt, gyöngeségekről sem hallgató portrékat igyekezett adni (igazán negatív képet csak Beöthyről rajzolt - tegyük hozzá, nem indokolatlanul), ezeket a portrékat egykori (s utóbb is igazolódó) választásai alakították. így is meglepő (bár nagyon is jogosult, s utólag is igazolható) Salamon Ferenc kiemelése, s némileg szintén meglepő - ha nem ismerjük Ignotus személyes élettörténetét - Gyulai Pál csaknem fönntartások nélküli méltánylása. De érdekes Kerkápolyi vagy Láng Lajos kiválasztása és bemutatása is, míg Pikier szerepének hangsúlyozása utólag már teljesen természetes. Választásai, rokon- és ellenszenvei természetesen őt magát is jól jellemzik, ám, ezen túl, amit elmond róluk, az az általános kulturális légkör érzékelése szempontjából is releváns. Ami sajnálható, hogy mind gimnáziumi, mind egyetemi tanárairól nem ad még bőségesebb, részletezőbb, a személyes nexust is jobban s gazdagabb adatolással érzékeltető leírást. Egy majdani Ignotus-életrajznak (az ez időszakra vonatkozó) útbaigazító vázrendszere azonban így is felsejlik a Padok és kathedrákból.

54