Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Lengyel András: „Éltünk rögös határain” (Ignotus Hugó „novellaszerű memoire”-jairól)
tért vissza - ez volt számára igazán fontos, vagy ezekben látott „igazi" írói lehetőségeket. 1937. január 2-án, miután - a jelek szerint - megkapta Hatvány beleegyező, vagy legalábbis a tervei elfogadása felé hajló levelét már „könyvanyagot" is küldött Hatványnak. „Már most: amit ma küldök, az nem a tulajdonképpeni s hitem szerint már nyersen kész anyag" - írta. „Csak amíg azt összerendezem en attendant, küldöm ezt, novellaszerűkből. Mint a mellékelt jegyzetekből látod, mindössze 11 db.ot, s ezek felől a következő lehetőségekre gondolok: a) Kiadhatnám mind a 11-et egy emlék-novellás kötetben. b) Ugyanígy csak az 1-8 darabokat mint gyerekemlékeket, - ez egységesebb volna, s a 9., 10., 11-et hagyhatnám egy más gyűjtemény számára. c) Igen szimpatikus lehetőség volna számomra csakis az 1 és 2-őt (esetleg még hozzájuk csapva a 6. és 7.-et) »Éltünk rögös határain« címmel egy kötött füzetben (esetleg némi könyvdísszel Buday György kezétől) úgy kiadni, mint Fischer adta volt ki a Th. Mann Krüll-ját, Unordung-ját, Mussoluini-novelláját. Mikor is a 3., 4. és 5. maradnának arra a »Találkozások« címűnek terveit tulajdonképpeni memoire-kötetre, melynek anyagát a napokban küldöm." (MTA KIK Ms 383/ ). Ezek a levélrészletek utalásszerűek, néhány dolog azonban már ennyiből is azonnal kitetszik. Mindenekelőtt, 1936. december 4-e és 1937. január 2-a közt, azaz nem egészen egy hónap alatt kikerekedett egy memoárterv, amelynek (1) anyaga jórészt már megvolt, (2) az anyag többféle rendben is csoportosíthatónak mutatkozott, azaz több könyv lehetősége is benne rejlett, (3) a már elkészült részek, jellegüket tekintve, alapvetően két csoportra oszlottak, novellaszerű és „tulajdonképpeni memoire-okra", s (4) az anyag ezen túl tematikailag is tagolódott. „Végleges" verzió ekkor még nem volt (s mint ma már tudjuk, később sem lett), de puszta ötletelésnél azért jóval előrébb jutott a tervezgetés. S ami szempontunkból fontos, a kész részekből, s Ignotus hozzájuk kapcsolódó elképzeléseiből, alternatív kötetkoncepcióiból már meg lehet kísérelni fölmérni azt az észjárást, amely emlékezései mögött meghúzódik, s amely élete történéseiből bizonyos momentumokat kiemelendőnek és megrögzítendőnek ítélt, míg a többi életepizódot valamiért figyelmen kívül hagyta. Gondolkodásmódjára s írói (alkotói) attitűdjére, nem kétséges, ez az implicit szelekció igencsak árulkodó - ha meg tudjuk érteni a mindezt irányító logikát. 4 Az idézett levélrészletek önmagukban csak utalnak az önéletíró Ignotus addigi gyakorlatára, s azokat kikerekíteni hivatott elképzeléseire. E nyomon haladva tehát számba kell vennünk azt a szövegkorpuszt, amely ezen utalások alapján összeáll, s e szövegeket magukat kell elemeznünk. Ezt megelőzően azonban érdemes még egy pillanatra megállni ezeknél az utalásoknál - Ignotus ugyanis ezekben értelmezési keretet is ad szövegeihez. Arról, amit végzett, s amit még tervezett, saját szóhasználata, nyugodtan mondhatjuk, önértelmező terminusai voltak. S ami, az utalásokat végiggondolva, azonnal kiderül, önéletíróként volt egy alapvető distinkciója. Megkülönböztette a „novellaszerű memoireok"-at és a „tulajdonképpeni memoire-kötet"-et. Fölfogása szerint mindkettő memoár, azaz 44
