Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Orosz István: Buda halála
legalább kétennyi sebesültet kell számolni. Az ország tele alkalmi kórházakkal, ahová ápolónők kellenek, ha nem jönnek maguktól, viszik őket. Anyám sokszor mesélte, 20 éves volt 45-ben, húgával Szegedről Győrbe menekültek, ott érte utol őket a front, másnap már sebesülteket kötöztek egy iskolából átalakított katonai kórházban. Felnőttként is beleborzongott. Úgy képzelem, hogy a Buda halála fölött is egy sebesült orosz katona és egy ápolóvá épp kinevezett magyar lány dugja össze a fejét. Talán az a kórház is egy iskolában volt, s a könyvtár polcáról sebtében kapták le az első kezük ügyébe kerülő könyvet... Az első kezük ügyébe kerülő könyv, esetleg tudatos választás volt a Buda halála? Jó lenne azt hinni, hogy szándékosan nyúltak az eposzért, ehhez azonban azt kellene feltételeznünk, hogy valami közvetítő nyelv segítségével jól megértették egymást, meg persze azt is, hogy a magyarul tudó ismerte és el tudta magyarázni azt a történelmi üzenetet, ami a világháború idején oly aktuálissá tette Arany művét. A hun birodalom összeomlása a nemzethalál képzetét idézi, ami az eposz írásakor, a szabadságharc leverése után talán nem is jelent meg oly fenyegető vízióként, mint éppen 1944-ben. A hunok és a germán törzsek ellentéte az évszázados magyar-német szembenállást példázza, a végzet két, magát jó szándékúnak mutató német származék, a berni szász tanácsadó Detre és a gót Krimhilda, Etele szépséges, de Szigfrid megbosszulását tervező felesége képében jelenik meg. A németbarátság voltaképp gonosz ármány - vajon kiértette-e a könyvből két olvasónk (egyre inkább ismerősként gondolok rájuk) a világháború utolsó hónapjaiban Arany János üzenetét? A könyv belső címlapján két pecsét van, az egyik, a kékeslila színű ovális pecsét szerint a könyv valaha az Angolkisasszonyok budapesti felsőbb leányiskolájának tulajdona volt. A másik, a pirossal nyomtatott, nagyobb és díszesebb pecsét felirata: Nagy Ferenc „Őrangyal" gyógyszertára, Csépa. Apám Csépán született, a patikus lánya, Nagy Andrea (Babuci) jó pajtása volt, kapcsolatuk felnőttként is megmaradt, az tehát szinte biztosra vehető, hogy a könyv a patikából került át valahogy apám könyvtárába, ami azt jelenti, hogy a patika polcán már egy telejegyzetelt könyvecske állt. Találok adatokat a gyógyszerészről is: Nagy Ferenc (1892-?) karakószörcsöki, gyógyszerész oklevelét 1920-ban Budapesten szerezte, 1921-től patikabérlő volt Zalalövőn, 1923-ban vette át Csépán az 1880-ban alapított „Őrangyal" gyógyszer- tárat. Felesége: Lázi és Bemiczei Ghillány Piroska, gyermekei: Ferenc és Andrea. Arról persze, hogy a Buda halálát hol szerezte, nem szól a fáma, ahogyan arról sem, mi szükség lehetett Arany János költeményére egy alföldi falu patikájában. Orosz László: Egy alföldi falu „intelligenciájának" olvasmányai. A Válasz 1948. áprilisi számában jelent meg apánk tanulmánya, a szanálás során elő is kerül a folyóirat összekötött évfolyama. Kétségünk sincs, a címben említett alföldi falu a tiszazugi Csépa, ahová Eötvös-collegistaként hazajárt, s a szociográfiában bemutatott olvasókat, a kisebb-nagyobb könyvtárak tulajdonosait szülei révén gyerekkora óta ismerte. Beleolvasok. „... az irodalom különféle rétegeihez tartozó könyvek nem egyforma úton, s nem is egyforma indítékból kerültek az egyes családok könyvszekrényeibe ... egy fajta irodalmi tudat is tükröződött megszerzésükben: a klasz- szikusok iránti tisztelet. Vörösmarty, Petőfi, Arany, Madách itt talán épp olyan unalmas iskolai emlék, mint városi közönségünk nagy részénél, a szinte áhítatos tisztelet azonban 40
