Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Márton László: Régi német mint mai magyar (A költészetről és a fordítói munkafolyamatról)
átveszi a versformával együtt a gyerekkori táj motívumát is, sőt, még a címmé emelt verskezdet is Waltherre emlékeztet. A Radnóti-versben érezhető feszültség a pilóta számára látható „térkép" és a földközeli pillantás előtt kitáruló meghitt részletek között párhuzamba állítható az Elégiá ban körvonalazódó ellentéttel a derűs múltbeli és a sivár jelenkori vidék között. A középkori költeményben trau- matikusnak érződik a haláltudatot hordozó feleszmélés, a modern költeményben szintén traumatikus és haláltudattal teli az üldöztetés tapasztalata. A másik Radnóti-vers, amelyen látszik Walther hatása, az Erőltetett menet. Ez a vers a Gérard Genette által leírt hipertextualitás egyik különös esete. A versforma ezúttal is az Elégiára jellemző nibelungizált alexandrinus, viszont az alapszöveg, amelyből kifejlődött a halálmenet megrendítő tanúságtétele, egy későbbi, középkor végi költő, Sebastian Brant A bolondok hajója című munkájából való. Ennek 61. fejezetéből, amely a tánc bolondjairól szól, Radnóti lefordított egy rövid részletet. Nem fordította le a fejezet elejét, ahol az áll, hogy bolond, aki vonszolja fáradt lábát a porban, és mégis táncol tovább, de valószínűleg emlékezett rá, és a középkori bolondszatírát egy modern háborús bűncselekmény áldozataként értelmezte újra. Tette ezt a Walthertől átvett (amúgy Waltherre nem jellemző) hosszú, hömpölygő, melankolikus verssorokban. Éppen csak fölvetem a kérdést, nem próbálok választ adni rá: vajon a többi Walthert fordító (vagy nem fordító) klasszikus modern magyar költő életművében nem lehetne-e szövegszerűen kimutatni Walther hatását? Hogy csak egy példát mondjak: Szabó Lőrinc olyan érett költeményeit, mint a Titkos követelés vagy a Prológus szerelmi versekhez, a költői problémakezelés szempontjából rokonnak érzem Walther szerelembíráló verseivel, a szeretett nő fikcióvá alakításának folyamata Walther felé mutat. Ezekből az „elképzelhető" vagy „valószínű" szövegkavicsokból nyilván akkor sem volna összerakható semmiféle mozaik, ha jóval több és biztosabb Walther- utalást ismernénk. Annyi mégis látszik, hogy ellentétben a magyar késői romantikával, amely a régi német irodalomból a Nibelung-énekre volt fogékony, a magyar modernizmus inkább Walther alakjához és költészetéhez vonzódott. Verseit nem muzeális tárgynak, hanem élő költészetnek tekintették. Walther huszadik századi magyar recepciója szerves része a nyugatos és az újholdas hagyománynak. * Az elsődleges magyar Walther-recepció a kiegyezés utáni évtizedekben kezdődik. Wigand János Walther-fordításai megtalálhatók az Egyetemes Philologiai Közlöny 1878-as kötetében, Szász Károly hársfa-vers-átültetése a Fővárosi Eapok 1884-es évfolyamában. Heinrich Gusztáv A német irodalom története című munkájában (1889) részletekbe menően méltatja Walther költészetét. Azok a megállapításai, amelyek Walthernek az elődöktől való eltéréseit taglalják, ma is megállják a helyüket. A XIX. századi pozitivista hagyományhoz kapcsolódik Balogh Károly Eovagköltők dalai című 1935-ös gyűjteménye. Balogh az arisztokratikus-konzer- vatív ízlést párosítja példaértékű tárgyi tudással és igényességgel. Az akkori legjobb középfelnémet szövegkiadásokat használta, szövegértése kifogástalan. Az I. világháború előtti szakirodalmat jól ismeri. Kötetében, mintegy húsz másik 14
