Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Márton László: Régi német mint mai magyar (A költészetről és a fordítói munkafolyamatról)
Márton László Régi német mint mai magyar A költészetről és a fordítói munkafolyamatról Az alábbiakban arról beszélek, milyen szövegekkel, milyen nyelvi-poétikai tüneményekkel és milyen feladatokkal, megoldandó problémákkal kerültem szembe, amikor nekiálltam mai magyar nyelvre átültetni Walther von der Vogelweide összes verseit. Elmondom, milyen megoldások közül választhattam, és megpróbálom indokolni döntéseimet. * Walther von der Vogelweidétől nem maradt fenn autográf kézirat. Az sem biztos, hogy ő maga valaha is leírta a verseit. Elképzelhető, hogy diktálta őket. Az is lehet, hogy a korabeli hallgatóság tagjai írták le őket elhangzásukkor, azonnal, vagy utóbb, emlékezetből. (így jöttek létre három és fél évszázaddal később Luther asztali beszélgetéseinek kéziratos gyűjteményei.) Az sincs kizárva, hogy Walther művei szájról szájra terjedtek, és csak emberöltőkkel később jegyezték le őket, amikor már félő volt, hogy ez a szóbeli hagyomány elvész. Tény, hogy nincs olyan gyűjtemény, amelyet Walther maga állított össze a verseiből. Olyan középkori kézirat sincs, amelyben Walther összes verse benne volna, noha az úgynevezett „nagy heidelbergi kézirat" összeállítója vagy megrendelője láthatóan ilyesmire törekedett. Nem tudjuk, Walther összesen hány verset költhetett legalább negyven évig tartó pályája során. Feltételezhetjük, hogy jóval többet, mint amennyi fennmaradt. Az általunk ismert ötszáznegyven strófával így is toronymagasan tőle ismerjük a legtöbb verset a középkori német lírikusok közül. És megfordítva: Walther fennmaradt verseinek összessége így is, az elveszett művek nélkül is lezárt életműnek, teljes egésznek érződik. * Középfelnémetről mai németre fordítani többek között a két nyelv hasonlósága miatt rendkívül nehéz. Mai, és csak mai német nyelvismerettel egy középkori német szöveget szinte csak félreérteni lehet. A szavak hangalakja többnyire majdnem vagy teljesen azonos a mai német szavakéval, de a jelentésük eltérő. Előfordul, hogy a régi szó egyszerűen mást jelent, mint mai megfelelője. Például a mai német „Milde" annyi, mint ,szelídség', a „milte", Walther egyik kulcsszava viszont ,bőkezűség, adakozókedv', vagy éppen ,korrekt honoráriumfizetés'. A mai „Liebe" annyi, mint ,szeretet' vagy ,szerelem', a régi „liebe" viszont,kellemesség, jóérzés, jóindulat'. A mai „Leiche" hullát jelent, a régi „lieh" egyszerűen csak testet, amely többnyire élő, de akár halott is lehet. (Hasonló 7
