Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Sándor Iván: Egy házfal Európában – 2017

George Steiner erről is írt az újabb nemzedékek előtt ismeretlen fél évszázad előtti kötetében (Egyre távolabb a szótól - Európa Kiadó): „Korunkban őrület fertőzte meg a politika nyelvét. Nincs olyan otromba hazugság, amely ne lelne buzgó kimondásra, nincs olyan aljas brutalitás, amelynek ne kelne védelmére a historicizmus szófacsarása... életünk még közelebb kerül a káoszhoz, a sötét középkor világa jön ránk."

Újabb tapasztalataink alapján hozzátehetjük ehhez: a hazugságok, szófacsará- sok önmaguk botrányos középkorias paródiái.

III.

A tizenötödik század végén Albrecht Dürer vándorútra indul. Eljut Itáliába, a Német-római Birodalom nagyvárosaiba, Németalföldre. Választófejedelmek kegyeit keresi. Otthonra talál V. Miksa császár udvarában. Megfesti portréját. Díszleteket tervez meneteihez.

Kapott-e mindeközben híreket a parasztlázadásokról? A vallásháborúkban kölcsönösen lerombolt templomokról? A kifosztott kastélyokról? A sírokkal megtelt temetőkről? Ezrek-tízezrek meneküléséről otthonukból? Nem tudható. Mégis megérezte a korszakot elárasztó nyugtalanságot, a tornyosuló viharfelhőket, a tizenhatodik századi ideológiák, vallások küzdelmeiben eljövendő vasvilágot.

Huszonnégy évesen olvassa János apostol látomásainak könyvét. A legenda szerint János apostolnak, miután az életét fenyegető Domitianus császár elől Patmosz szigetére menekült, apokaliptikus látomásai támadtak. Nero korában vagyunk, a tömeges keresztény- és zsidóüldözések idején. A rómaiak vérbe fojtják a felkeléseket, Caesereában egyetlen napon húszezer zsidót mészárolnak le.

Dürer az apostoli látomások alapján elkészíti rézmetszéssorozatát arról, amit megérez a jelenből, megsejt a jövőből. Az Apokalipszis-sorozat legismertebb darabja A négy lovas. Elöl a halál vágtat vasvillával a kezében, a mögötte nyargaló mérleget tart a kezében az ítélkezés jelképeként, a harmadik a kardját emeli, a negyedik íjat feszít, a lovak patái alatt az áldozatok.

(Vincent van Gogh feljegyezte, hogy a festő nem azt festi, amit lát, hanem azt, amit érez.)

IV.

Ugyanezekben az években Hyeronimus Bosch hertogenboschi házának magányából ki sem mozdulva festi apokaliptikus képeit, miközben fellobbannak a máglyák, pusztulnak a falvak, halomra ölik egymást a zsoldos katonák, a spanyol Ármádia a hullámsírban, Antwerpenben ezreket végeznek ki, Leiden ostroma idején a holttesteknek már nincs elég sírhely a temetőkben.

Ugyanekkor építteti meg II. Fülöp király a madridi Escorial-palotát. Bejárja komor termeit. Parancsára Bosch harminchat festményét függesztik a falakra. Olyan képeket, amelyek apokalipszis-világát az ő uralma inspirálta.

A minden korszakban érvényesülő kisajátítás példájára büszkén mutatja a festményeket magas rangú vendégeinek. Nem gondol arra, hogy az ő önkényvilága néz vissza a falakról.

4