Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 6. szám - Rónay László: A klasszicista ideál (Sipos Lajos: Modernitások, alkotók, párbeszédek)
A 20. századi magyar irodalomszemlélet gyakran a politika által is sugallt, vagy éppen kierőszakolt változásainak látlelete a Babits-recepció alakulása, melynek nem egy szélsőséges példájára is rávilágít Sipos Lajos e kérdéskörrel foglalkozó tanulmányában. Támadások (ezek legszélsőségesebb formában a Magyar Kultúrában jelentek meg), kételkedésbe foglalt fenntartások (az írót mindenkor ellenszenvvel értékelő Lukács György előadásaiban és tanulmányaiban), elnémítás (a Rákosi-korszakban nem jelentek meg könyvei), óvatos újraértékelés (Pándi Pál kezdeményezése), majd mind szélesebb körű elismerése az írónak és bírálatok özöne a Baumgarten-díj osztása kapcsán - ezek a folyvást változó befogadás és kirekesztés sarokpontjai. A legszélsőségesebb elutasítás talán Szálinger Balázs szatirikus költeményében volt olvasható 2002-ben. Ebben Bohuniczky Szefi „sorsának tematizálásával" Babits kurátori tevékenységét denunciálta. (Én már régen nem bízom Babitsban a vers címe): Én már régen nem bízom Babitsban runya fajzat mért nem ment kocsisnak nemímeljen férfit nem hat az rám vágyak felé hiába vizslat és taszít az arc amit felöltött lássuk fád gerinces úrnak kit szárazra fújt a lét de közben sirdogál és orrlyukába túrgat. Egyik reggel fóltelefonál és búgó hangon otthonába hívat hálóköntösben lépdel föl és le s halkan közli, megkapom a díjat majd szemembe néz Szefike drága annyi mindent mondanék magának s mit mondjak ki szinte fóldim tudja mit jelent a földi bánat s szól tekintsek úgy rá mint Aranyra mert megírta újfent Epilógját s olvassam föl én ki erre méltó s hogy meghal s máris nehezen lát s hogy vérrög vagyok az ő szívében s tudjam minő kegy az hogy élni én segíthetek most egy eséllyel melytől nem csak költő lesz de férfi Megtörtént hát újra fólnevettem S könnyezett a vén pojáca bajsza Nedves lett de egyre csak keményebb Drótként vájt barázdát alkaromra. [...] 122
