Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 6. szám - Füzi László: A világ változása (II. rész)

Ha tudjuk azt, hogy mi vár ránk, ha tudjuk, mit akarunk elérni, akkor nem keveredünk bele értelmetlen vitákba, küzdelmekbe. Az elmúlt napokban az ezerki- lencszáznyolcvankilences-kilencvenes-kilencvenegyes esztendők főképpen írók által írt elemzésébe, vitacikkébe néztem bele, ebben a pár írásban ott van minden, amin negyedszázada vitatkozunk.

Miért nem tudtunk ezeken túllépni, miért engedtük, hogy ránk nőjenek a vitáink, kérdezem, s hozzáteszem a kérdéseimhez, ma már jókora álnaivsággal teszem fel ezeket a kérdéseket.

Balassa Péter írta a kilencvenes évek elején: „A mindenki mást kiosztó magatartás nemcsak az önkritikát utasítja el arrogánsán, hanem offenzívája sikerességének biztosítéka egy pofonegyszerű fogás: mások bűntudatának felkeltése. Elitek itt és ott, többnyire két póluson (s ennyi: betegesen kevés) a szellem és morál iparbáróiként lépnek fel, »most mi jövünk érted?!« felkiáltással, s a kissé félelemkeltő vagy éppen fenyegető »érted« azoknak szól, akik nem tudják, nem hajlandók elfogadni akár e két pólus játékszabályait, mert azt gondolják, hogy a szellem és az értelmiségi lét nemcsak hatalom és pártállás dolga, akik úgy vélik továbbá, hogy az ember választhat, döntési képessége, azaz szabad akarata-független lelkiismeret dolga, és ezt nem kívánják átengedni másoknak. ... Papírforma szerint ma éppen a függetlenség az, aminek nincs helye a szellem mai napja alatt, amit finoman vagy durvábban, rafináltan vagy útszélien el kell tiporni, hitelét lehetetlenné kell tenni, tudását nem-tudásnak kell nevezni."*

Sándor Iván a kilencvenegyes esztendő kapcsán a koalíció működését elemezve megállapította, hogy minden a másik oldaltól való félelemtől és a vele szemben megnyilvánuló gyűlölettől irányítva történik, az állandó szavazattöbbség hajszolása is. S fordítva, természetesen, ezt már én teszem hozzá, amikor eljön - s eljött - a fordítva ideje. **

* Balassa Péter: Országos maszat, in: Balassa Péter: Szabadban, i. h.: 85.

** Sándor Iván: A karnevál harmadik napja, A kilencvenegyes esztendő, Gondolat-Széphalom, 1992, 82.

19.

Első személyes hangú írásaimon, azok mozaikos szerkezetén, nagyképűségnek tűnhet, hogy erről beszélek, Ryszard Kapuscinski hatása is érződött, én legalábbis utólag így érzem, a Lapidárium pársoros töredékeinek hatása, nem véletlenül, hiszen a Lapidárium első tömbjét ezerkilencszáznyolcvankilenc áprilisában kezdtük közölni.

Kapuscinski utazó volt, mint Márai vagy Cs. Szabó, mégsem jutott eszembe, hogy mondjuk az utazásaimra az ő írásait vigyem magammal. Kapuscinski nekem nem tájakról, városokról, országokról beszélt, számomra a legtöbbet a huszadik századról mondta. A század második felének talán a legfontosabb tanúja volt, tudósítói léte a világ számos fontos történésének, s még inkább folyamatának szemtanújává avatta, s mivel tapasztalatait-megfigyeléseit feljegyzéseinek hosszú folyamában általánosította, a század egyik legfontosabb, a konkrétság és az általánosság között vibráló feljegyzéssorozatát, ha tetszik, naplóját hagyta ránk.

77