Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 6. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek

vártam képeslapjait, sőt, egy hosszú levelet is írt, amiben igyekezett beszámolni élményeiről. (Többek között a Szajna nagy csalódást jelentett neki.) Különben minden nagyon szép, csak én hiányzóm. Aztán persze hozott ajándékot, egy értékes töltőtollat, de pár nap múlva keserű rezignációval közölte, hogy terhes lett. A hír engem is váratlanul ért, de mindjárt azt mondtam neki, hogy tartsa meg a gyerekünket, és jóval korábban, mint terveztük, házasodjunk össze. Erre megint csak keserűen mosolygott, szótlan lett, és hamarosan tapasztalhattam, hogy addigi, bensőséges viszonyunknak vége. Már kevesebbet is találkoztunk, és szomorúan az akkori híres Sarkadi-novella főhősnőjéhez, A gyávához hasonlította sorsát. De lett az esetünk csúnyább is. Szintén nagy szomorúsággal ecsetelte, hogy általam nem ismert, sötét erők állnak mögötte — vagyis ahogy kikövetkeztettem: a család, a környezete és a „gyülekezet" utánanyúlt, és beleszólt addigi viszonyunkba. És persze elvetették a gyereket, a gyerekünket. Annyira el voltam keseredve, hogy be sem mentem hozzá a kórházba. Mikor kijött és találkoztunk, ő is keserűen azt fogadkozta, hogyha az enyémet nem szülhette meg, soha másét nem fogja. - És hamarosan újra összehozták őket a „körülmények" régi, diákköri szerelmével, s össze is házasodtak. (Akkor nagyon el voltam keseredve, de nem sok idő kellett hozzá, hogy belássam: a világ legfélresikerültebb házassága lett volna a miénk. Vagyis nagyon bölcsen tették, akik szinte előre látták, hogy ez a mi házasságunk katasztrofális lett volna. Én persze akkor még ugyanúgy szerelmes voltam belé, mint korábban, sőt még hosszú éveken keresztül erősen megdobogtatta a szívemet, ha olykor-olykor (váratlanul) találkoztunk, de még akkor is, ha elmerengve őt hozta elém a bűbájos képzelet.)

52