Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 6. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek
Kiss Benedek Élettöredékek Csavargások V. 1964 őszén harmadéves lettem, s a kollégiumban egy kis átalakítás miatt új szobába kerültem. Ez háromágyas volt, s rajtam kívül egy negyedéves népművelés szakos és egy alattam járó, „Toportyán" becenévre hallgató fiú lakta a szobát. Sokat nem találkoztunk, mindnyájunknak megvoltak a maga útjai - dolgai. („Toportyán" később neves rádiós és tv-s műsorvezető, riporter lett.) Jutkával hetente (sokszor azon belül is) levelet váltottunk, s ahogy eljöttünk, éreztem meg igazán, hogy teljes valómban tele vagyok vele - nagyon szükségem volt már egy ilyen, mindent elsöprő szerelemre. Mert dehogy érdekeltek már ekkor az egyetemi lányok, sőt, akár az egész egyetem. Azon törtem a fejem, hogy hogyan láthatnám újból. Az anyagi helyzetem szűkös volt, még ha el is adtam a menzajegyemet, viszont támadt egy jó ötletem. Elmentem a véradó szolgálatra vért adni, s a kapott pénzen még aznap vonatjegyet váltottam Siklósra. Egy bő hónap telt el azóta, hogy elváltunk. Az utazással viszont nem volt szerencsém. Hét vége lévén, szinte Pécsig állnom kellett a peronon, gyenge is voltam a véradás miatt, s nem győztem cigarettázni. Azért Pécs felé már le tudtam ülni. - Jutka kitörő örömmel fogadott, miként az egész család. Sokat beszélgettünk, s másnap délután elmentünk egy kicsit szórakozni, beültünk a presszóba, egy sarokasztalhoz. Nekem akkor is bajuszom-sza- kállam volt, s ez egy távoli kisvárosban még inkább szemet szúrt annak idején, mint Pesten, ahol beolvadt az ember a tömegbe. Mi jó hangulatban iszogattunk Jutkával, de hamar felfigyeltünk egy négy-öt fős, munkaruhás csoportra, akik a terem közepén ültek és hangoskodtak. De ami rosszabb: ők is felfigyeltek ránk, és elkezdtek cikizni bennünket. Jutka szólt is, hogy menjünk, így fizettem, és indultunk kifelé. Mikor a csoport asztala mellett mentünk el, egy önkéntes rendőr ruhás férfi megállított, fölállt és azt mondta: Ha nincs pénzem borotválkozni, szívesen besegít - és egy marék aprópénzt nyújtott felém. Tudtam, hogy nagyon szorult helyzetben vagyok, s Jutka előtt, ki igyekezett elhúzni, ilyen leégést nem engedhetek meg. Elvettem a pénzt, megköszöntem, s feltűnően a pulthoz léptem, és kértem egy doboz Kossuthot. A kapott pénzzel fizettem, vissza se kértem. A kötekedő asztaltársaság felhörrent, az önkéntes rendőr meg kiment a presszó elé. Ránk vár - még nagyobb pác. Ott aztán szó szót követett, szitkozódott, és 36
