Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 5. szám - Gáspár György: Gálfalvi György és az Igaz Szó (1970–1989)

„mert azt is kifogja védeni, mert van annyira körmönfont. Bármely fordulat bekövetkezhet, Győző mindig fölül marad. Nem arról van szó, hogy Hajdú Győző visszatér: el sem ment az életünkből. Ahogy a Szekuritáte sem ment el az életünkből, Hajdú Győző sem ment el."18 A Hajdú Győző védelmére kelő magyarországi és máshonnan származó felszólalásokkal, a magatartását elfogadó, sőt például állító véleményekkel szemben mindig indulatosan lépett fel. Beke Györgynek adott interjújánál, az ide vonatkozó részt illetően, még egyértelműbben fogalmaz erről a Tokaji írótáborban, 2007-ben: „Többfelé hallani olyan véleményeket, sajnálkozó megjegyzéseket, hogy Hajdú Győzővel igazságtalanság történt és belekergették egy öngyilkos útba. Bántja a lelkiismeretemet, bántja az igazságérzetemet, érintettségem által természetesen vállalva bizonyos elfogultságomat is. Harminchat éven keresztül szerkesztette az Igaz Szói, ebből tizenkilenc évig együtt dolgoztunk. Ezalatt az idő alatt rendkívül jelentős drámák, naplóregények, versek jelentek meg, sok fiatal pályáját segítette elő kétségkívül a lap. Amit mi Hajdú Győzőben elfogadhatatlannak tartottunk, az a magatartása volt, és ami már több volt annál, hogy egyetlen ember magatartását jelentse. Hajdú Győzőben nem Hajdú Győző fontos a számunkra, hanem a hajdúgyőzőizmus. Az az önfeladó nemzeti áruló magatartás, amely elébe ment mindig a hatalom kívánságainak. Még mielőtt a hatalom ki sem merte mondani a vágyait, kiváló ösztönnel megsejtette, hogy mit akar, persze voltak mindig is jelek, amiből következtetni lehetett ezekre a vágyakra. Egyik beszédében Ceau^escura 17 alkalommal kért áldást, mindezt úgy tette, hogy a ceau§escui magatartást összekeverte a Bethlen Gábor-i magatartással, és közölte, hogy Ceau§escu úgy védi a romániai magyarság érdekeit, mint a madárka őrzi a fészkét a kaszás elől. Én önökre bízom, hogy eldöntsék: ahol Ceau§escu volt a madárka, ki volt a kaszás? A feljelentéseiről nem beszélek, több ember ellen tett feljelentést. Szembeszálltunk vele, bár a fejünkkel játszottunk. Én például még '89 előtt adtam Beke Györgynek egy elég kemény hangú interjút, ahol Hajdú Győzőt nyíltan támadtam. Ha ő '89-ben azt mondja, hogy Bátyuskák, tévedtem, akkor talán meg lehetett volna bocsátani neki. De ő nem ezt mondta, hanem azt, hogy Bátyuskák, tévedtetek, mert ez volt az egyetlen magatartás. És ennek a szellemében dolgozott tovább. írásaiban Sütő Andrást, Tőkés Eászlót, az egész RMDSZ-t szidta. Kapott jutalmul egy lapot, az ímpreuna (magyar fordítása Együtt) címűt, amiben ezúttal nem Ceau§escura kéri az áldást, hanem Corneliu Vadim Tudorra. Ez az a Hajdú Győző, akivel mi valóban nem tudunk közösséget vállalni. "19 Gálfalvi György abban az évben a Tokaji írótábor Egyesület kuratóriumának döntése alapján megkapta a tábor legnagyobb elismerését jelentő Hordó díját.

És jöttek a fiatalok. „Mindig jön egy fiatal gárda. Amikor úgy érezzük, hogy holtponton van a kultúra ügye. Én ezzel az örömmel nem tudok betelni. Ezek reményt adnak. Erőnek kell lenni abban az irodalomban, amelyik így dobja fel magából a tehetségeket. "20 A '70-es évek végén ez a gárda elsősorban az Igaz Szóban vonult fel. A lap hasábjain, irodalmi délelőttökön, matinékon. 1977-ben az Igaz Szó tanácstermében, Markó Bélával közösen kerekasztal- beszélgetést szerveztek a fiatal irodalomról. Többek között Szőts Géza, Bállá Zsófia, Tamás Gáspár Miklós, Körössi Papp József, Varga Gábor közreműködésével. Ezt követően negyvenegy szereplőt léptettek fel. Közülük huszonheten írókká váltak, kötetük jelent meg.

Már 1968-ban, az Ifjúmunkásnál felmerült a gondolat, hogy a fiataloknak önálló lapot indítsanak az IM művészeti mellékletből. Az 1977-es találkozón ismét megfogal18 Életútinterjú Gálfalvi Györggyel. Készítette Gáspár György. (Bp. PIM. 2012. CD 02891)

19 35. Tokaji írótábor. Magyar tájhazák - Nemzeti kultúra, regionalizmus, európai integráció. (2007. augusztus 14-16.)

20 Uo.

120