Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 5. szám - Gáspár György: Gálfalvi György és az Igaz Szó (1970–1989)

recenziókkal, a vitaanyagoknak teret adó Disputa, a hosszabb lélegzetű tanulmányok, amik a rovaton kívül, a lap vezető írásai között szerepeltek, és az irodalomtörténeti írásokat felvonultató Dokumentum rovat. Továbbá az „írók albumába" sorozat, amely fényképekkel és vonatkozó tanulmányokkal mutatta be egy-egy író műhelyét. Ezenkívül megkapta a szociográfiai rovatot is. 1970 és '74 között huszonhat szociográfiai írást közöltek a lapban. Ez idő alatt megpróbáltak egy másfajta szemléletű, a korábbi dogmatikusságot nélkülöző írásmódot kialakítani. És komoly vitáknak is helyet adtak. Például a „Kesztyűként" elhíresült vitának, amit Csíki László írása indított, fiatalos hévvel.

„Arra gondolok, mit szólnának, ha egy huszonhat éves fiatalember írná meg az emlékiratait... A Forrás-nemzedék legutóbbi évjárataival szeretnék foglalkozni, mert 100 év távlatából sem döntötték el, hogy valójában miben áll a nemzedéki kérdés a romániai magyar irodalomban. /.../ Nyilatkozhatok-e én egy nemzedék nevében? Hiszen a fiatalok végre-valahára szerencsésen kezdtek különbözni egymástól /.../saját egyéniségünket védelmeztük a többiekkel szemben, mikor - nosztalgikusan vagy tragikusan, mindegy - a magunk ellentétének neveztük a társainkat. "8 És íme, az a bizonyos odadobott kesztyű: a kortársait, a fiatal írókat szellemi műveletlen- ségük miatt ért vádakkal szemben felveti, hogy pl. tananyagjukból hiányoztak fontos írók és életművek: „Tamási Áron csak egy bevezetőlecke félmondatos felsorolásában szerepelt

I...I az irodalom csak a konkrét ideológiai szolgálatnak az eszköze volt. /.../ Mennyiben jelentett a tananyagnak megfelelő irodalom - akár az ötvenes évek becsületesen ügyszolgáló irodalma - szakadást az egész romániai magyar irodalom természetes folyamatában, hogyan történt meg a forma (!) felszabadítása az első Forrás-évjárat által, és hogyan vállalta a népszolgálat ügyét és eszméjét a második Forrás-nemzedék. Kimutatható lenne - ha mostanában úgyis annyit cibáljuk egymás gallérját »gyökérügyben« -, hogy a fiatalok, szinte az előttük járó nemzedék feje felett, a két világháború közötti romániai magyar irodalomhoz kapcsolódnak. Mit hoztak — és hoztak-e - újat etikában, eszmeiségben a fiatalok?"9

Ugyanebben a lapszámban kapott szót Kántor Lajos, a Forrás első nemzedékéhez tartozó irodalomtörténész, kritikus a válaszra: „Noha írásából teljességgel hiányzik a körültekintés, a higgadt mérlegelés (ami költőnek bizonyos fokig megbocsátható), kár volna azzal büntetni a vitát provokálni akarót, hogy nem figyelünk oda kesztyű-dobó gesztusára; hiszen a kérdések, amelyeket érint, irodalmunk valódi kérdései, még ha az arányok, a nemzedéki határok felvázolásában Csíki jelentősen téved is. /.../ fogadjuk el Csíki László kategorizálását /.../ a Forrás-nemzedék kettéosztását, az irodalomba-betörés ideje alapján. /.../ merev határokat vonni az irodalomban nem igen lehet, mégis valahol a hatvanas évek közepén, 1964-1965-ben jelölhetjük meg a választóvonalat e két nemzedék között. /.../ Szőcs Kálmán vagy Palocsay Zsigmond, Kádár János - akik a »köztes« területre kerültek, legalább annyira megérdemlik a figyelmet, mint a szerencsésebb utánuk vagy esetleg előttük érkezettek. /.../ Csíki megfogalmazása... amikor a jogfolytonosságot a Forrás újabb évjáratainak követeli, sok mindenről megfeledkezik. Többek között arról, hogy alkotóereje teljében lévő jó néhány írónk, /.../ Nagy István vagy Bartalis János, Horváth Imre, Méliusz József, Horváth István, Kiss Jenő, Bözödi György, Olosz Lajos személyében is képviseli a két világháború közötti irodalom folytonosságát. És miért tagadnánk meg a kapcsolódást Sütő Andrástól vagy Szabó Gyulától; vajon nekik nincs közük Tamásihoz? Hát Kányádinak - még ha a költészetben is? És idegen volna Kányáditól Aprily, Tompa tájszeretete, formakultúrája? Páskánditól Dsida játékossága?"

8 Csíki László: Kesztyű. (Igaz Szó, 1971. 1. sz. 97-101. o.)

9 Uo.

117